Ettől én felszabadultam. Már a Tanti előtt bőven vidékben gondolkodtam. Jó pár éve fixa ideám, hogy a vidék lesz a következő lépés a vendéglátásban, és kezdtem is efelé elindulni, amikor jött a Tanti-féle felkérés. Úgyhogy a vidékre költözés nem egy hirtelen fellángolás volt, hanem egy hosszú rákészülés.
Tény, hogy ez nem egy kényelmes lépés, tudtuk, hogy ha vidékre jövünk, az nem lesz egy sétagalopp, hiszen amit én képviselek, az még Budapesten sem volt mindenki számára érthető, vidéken ez sokszor még hatványozottabban jön elő. De én akkor is azt gondolom, hogy ez az út, bár még kevesen vállalják be. Budapesten van egy csomó dolog, amivel én már nem tudok azonosulni. És nem azért jöttünk ide, mert milyen szép itt a környezet, meg a tó, hanem azért mert itt a háttérben olyan pluszok vannak, ami egy pesti étteremnél soha nem lenne.
Alakul a saját kertészetünk, állatot tudunk tartatni, lesznek saját halaink. Teljesen saját alapanyagokkal tudunk dolgozni, ami azt jelenti, hogy mi tudjuk a dolgokat felügyelni és koordinálni. Amiről mindenki beszél jó pár éve a magyar gasztronómiában, azt mi jó eséllyel meg fogjuk majd tudni élni. Ez különlegessé teszi a helyet, és ez nekem sokkal nagyobb kihívás.