Ellendrukker nem drukker

„Ezzel szemben »ha kikapunk, mindig azzal vigasztalom magamat, hogy Orbán Viktornak szereztünk egy rossz napot…«

Nem akarok belecsimpaszkodni egy – még ha poénnak is szánt – esetlen mondatba, annál inkább sem, mert Farkasházy Tivadar nem az fajta »bátor« kritikus, aki csak az íróasztal mellett „focizik”, magam is sűrűn találkoztam vele sporteseményeken. Ám a hibáját nem helyesbítés, szánakozás, rendezett visszavonulás követte, hanem felkenés, mellette való igazán gyáva felsorakozás.

A beteg lélek fájdalmát nem korholással, hanem együttérzéssel lehet enyhíteni. A sportban, a megátkozva is szeretett magyar labdarúgó-válogatottban éppen az a csodálatos, hogy önmagától értetődő a közös nevező. Nem kell szorozni, osztani, reciprokot képezni – ha a mi csapatunk egy góllal többet szerez, akkor mi nyerünk, s együtt örülünk.

Ám ha ez így idilli, netán gyerekes, akkor talán közelítsünk más irányból. Amikor nyert a magyar válogatott, sohasem gondoltam arra, milyen jó most Orbán Viktornak, s ugyanúgy szurkoltam a csapatnak, amikor történetesen nem ő volt a miniszterelnök.”