Szervusz, Árpi bácsi, nyugodj békében!

„Göncz Árpád a harmadik köztársaság alapító atyáinak egyik legkiválóbbika ment ma el. Az 56-os forradalmár nem egyszerűen alámerülve várta a történelem jobbrafordulását, hanem a demokratikus ellenzék aktív alakjaként segítette a rendszerváltozás előkészítését. Az egymással már akkor is sokszor szembenálló bal- és jobboldal, vagy az akkori szóhasználatban urbánus és népies világ mégis közös akarattal emelte a harmadik magyar köztársaság első elnökévé. Megtette, amit meg kellett tenni és amit akkor meg lehetett tenni. 

Ma, amikor sokan fognak róla megemlékezni, azt gondolom, hogy a legtöbben Árpi bácsiként fogják emlegetni: szeretettel és nemcsak a politikusnak, hanem a jó embernek kijáró megbecsüléssel és tisztelettel. Többször találkozhattam vele. Ültem Zsuzsa nénivel, a feleségével az oldalán a nappalijukban. Bölcsebb volt annál, hogy tanácsot adjon, inkább csak kérdezett. Nem azért, hogy neki válaszoljak, hanem hogy a válaszokkal én találjak rá önmagam helyes útjára. Utoljára a 90. születésnapjára adott szerenádon láttam. Törékeny volt, de még mindig mosolygós. Embersége sokkal kevesebb nyomot hagyott világunkon, mint amennyire az megérdemelné és amennyire arra ma szükség lenne. 

Kitűnő ember ment el közülünk. És nemcsak a hivatalos Magyarország fogja őt gyászolni, hanem sok millió tisztességes demokrata is. Itthon és külföldön. Mindazok, akik még mindig hisznek a harmadik köztársaságban. 

Szervusz Árpi bácsi, nyugodj békében.”