Európa válsága

„Ez a mobilitás természetes Európában és az Egyesült Államokban egyaránt, a motivációk nem különböznek a menekültekre ráolvasott szándékoktól. És a migránsok száma ma elhanyagolható a közösség lakosságához képest, nem jelentenek fenyegetést a munkahelyekre. Azt persze ettől függetlenül lehet állítani, hogy minden ideérkező az Iszlám Állam fedetlen ügynöke, különös tekintettel a térítő csecsemőkre, akiket a médiaszimpátia növelésére fejlesztett a terroristák innovációs osztálya. Ám ez éppannyira igaz, mint hogy mindenki az életét féltve rohant át Törökországon és Szerbián egyaránt, mert mindenhol vadásztak rá. Egyik verzió sem igaz, de mindkettő alkalmas arra, hogy úgy tegyünk, mintha historikus csúcsválsággal lenne dolgunk, miként arra is, hogy komolyan úgy foglaljunk állást: nincs itt semmi látnivaló, miközben ezrek rongyoltak be kontrollálatlanul az unió területére.

Az ügyet minden oldalról övező hisztéria alkalmas arra, hogy azt a látszatot keltse: Európa soha nem látott válságban van. Meccset csináltak a vándorlásból, amelyen valakinek nyernie kell, hajrá, magyar rendőr vagy hajrá, menekült. Pedig akár beszélhettünk volna arról is, hogy a jobboldal mondása legitim arról, nincs állam határ nélkül, s antropológiai pesszimizmusából okkal következik, hogy nem bízik idegen kultúrák képviselőinek sikeres integrációjában, okkal védi a magkultúrát.

A baloldalnak is lehetnének legitim félelmei, ha arról beszélne, a jóléti állam fenntartása viszonylag zárt társadalmakban lehetséges, s a politikai közösségen belüli egyenlőtlenségek csökkentését nem segíti elő a beáramló tömeg, miközben terepen a feltétel nélküli segítés az egyetlen morálisan vállalható álláspontja. Ám nincs itt már vita, csak mocskos plakátkampány, könyörtelen jobboldali részvétlenség és tökéletes baloldali mondáshiány, amennyiben hülye kormány, hülye kerítés.

Nem Európa van tehát válságban, hanem intézményei és politikai elitje Merkeltől Orbánig. Az Európai Unió közéleti lambadát jár a pávatáncesten.”