A statisztika, a hamelni furulya és a demográfia

„Megmosolyogtató az az elképzelés is, miszerint a befogadás a legtöbbek esetében csak ideiglenes. A többit – mintegy 65 százalékot – majd szépen visszaküldik időközben békéssé vált hazájukba vagy oda, ahol belógtak az unióba. Már látom is lelki szemeim előtt, amint az a 6–700 ezer migráns a németektől időközben ellesett fegyelemmel fölsorakozik, majd rendezett sorokban, kézen fogva, csöndben átmasírozik új állomáshelyére.

Ha mégsem így történne, azt susogják a bennfentesek, hogy a Volkswagen–centrum nagy széfjében őrzik azt a bizonyos furulyát, amellyel a hamelni patkányfogó hét és fél évszázaddal ezelőtt kétszer is megvalósította a tömegek mozgatásának komplikált manőverét. Ezzel fogják a megbuherált Volkswageneket visszahívni, ezt követően pedig átadják Merkel asszonynak, aki ezúttal nem a Willkommens–, hanem az Aufwiedersehenskultur dalait fuvolázva csalogatja a szíreket a birodalom határáig.

A géniuszok kiszámították azt is, hogy egy migránsra mennyit kell költeni, míg a társadalom hasznos tagjává válik. Legutóbb a német (és nem a brit!) tudósok kb. ötmillió forintra becsülték az egy főre eső summát, mindössze ennyibe kerül, amíg a lelkes bevándorló pályára áll, aztán a befektetés busásan megtérül termelés, adófizetés meg népszaporulat révén. Nagy a gyanúm, hogy elfelejtették hozzászámolni a migrációs válság minden egyes mozzanatának logisztikai meg kárköltségét, s hogy én is csapjak egyet a hasamra, szinte bizonyos vagyok, hogy ha kiszámolnánk, az egy főre eső összeg ennek többszöröse lenne, mondjuk 30 millió forint.”