Már Ázsiából is fenyegetőznek: csúnya pofonba szaladhat bele az EU
Katar nem blöfföl, ha az LNG-ről van szó.
Valahol lennie kell egy középútnak a katalán függetlenség és a spanyol állami összérdek között.
„Artur Mas katalán elnöknek és híveinek nem szabad abba az illúzióba ringatniuk magukat, hogy ha egyoldalúan (értsd: Madrid egyetértése nélkül) kikiáltják a katalán függetlenséget, akkor ugyanazzal a mozdulattal maradnak az Európai Unió és az euróövezet tagjai. A ravasz David Cameron, tehát a brit kormányfő jó előre figyelmeztette őket – miként a skótokat is –, hogy ilyen sajnos nincs. Minden új európai államnak elölről kell kezdenie a csatlakozási tárgyalásokat az unióval is, az európai központi bankkal is.
De a dolog politikai veleje – az én szememben – nem ez. Hanem az, hogy két nemzeti (kisebbségi) függetlenségi mozgalom, a skót meg a katalán az anyaországból való kiválás révén szuverén gazdagságról álmodozik. Kicsit csúnyábban szólva arról, hogy ami az övé (a skótoknál ez az energia, a katalánoknál a felhalmozott vagyon), azt nem adja oda a szegényebb régióknak. Hol ott az egész unió »arról szól«, hogy a gazdagok felzárkóztatják a szegényeket – Katalónia például Andalúziát. Aki ezt az alkut felmondja, felmondja Európát.
Ezzel együtt: Madrid éppenséggel adhatna nagyobb szabadságot a katalán parlamentnek az adó- és költségvetési politikában. Mas ugyan saját külügyminisztériumról és központi bankról is álmodozik – talán nem is annyira álmodozik, mint inkább az immár a kezében levő parlamenttel meg is akarja szavaztatni másfél éven belül –, de ez aligha megy a spanyol állami szuverenitás sérelme nélkül. De ha szíve szerint költhet vagy szabályozhatja az adókat (Skóciában van erre példa), attól nem omlik össze az ország. Valahol lennie kell egy középútnak a katalán függetlenség és a spanyol állami összérdek között.”