Menekültügyben ekézi Magyarországot hazánk főfeljelentője

Újra aktivizálta magát Kim Lane Scheppele, az elmúlt fél évtized legaktívabb külföldi magyarügyi szakírója. Scheppele mostanában egyre inkább az egyszerűbb és hatásosabb orbánozásra cseréli korábbi alkotmányügyi fejtegetéseit. 2014 tavaszán például úgy nyilatkozott a nemzetközi sajtónak, hogy a Jobbik körül  „miriádnyi rasszista milícia” működik (alig pár évvel maradt le a gárdaügyi fejleményekről); a magyar kormány és a bankok közötti vitákról pedig ezt fantáziálta: „Orbán a bankokat hibáztatta. És ezt azzal a kódolt »mind tudjátok, kik a bankok, ők a zsidók« retorikával teszi”. Csakhogy Scheppele munkássága ellenére a magyar kormány nem méltóztatott megbukni, a gazdaság is reménytelibb adatokat produkál, mint bármikor az elmúlt hét szűk esztendőben, és az amerikai baloldali és liberális körök eszmei, sajtóbeli és dollárban mérhető segílyezése ellenére sem sikerült épkézláb ballib ellenzéket (nem hogy ballib kormányzatot) létrehozni Magyarországon.

Scheppele azonban nem merül alá és nem bekkel ki: az egyre forróbb menekültügy kapcsán talál alkalmat arra, hogy belerúgjon az országba.

A Politicóban megjelent cikkében Magyarország szorult helyzetére, a szituáció összetettségére tekintet nélkül, csúsztatásokkal és tévedésekkel megspékelve mazsolázta ki mindazokat a híreket és részinformációkat, amivel újra le lehet leplezni a magyar rémállamot a nemzetközi nagyközönség előtt. És nem, nem akarja észrevenni, hogy mi vagyunk az első ország a menekültek útjában, amely valami rendet akar vinni a teljes káoszba, és ezért éppen hogy elismerést vagy legalábbis türelmet érdemelnénk, nem pedig újabb pellengérre állítást.

Scheppele szerint Magyarország kifejezetten azért építi a határzárat, hogy Horvátország és Románia felé terelje a menekülteket. A cél ezzel szerinte az, hogy Magyarország kihúzza magát a dublini rendszer kötelezettségei (vagyis a bevándorlók regisztrálása és ellátása) alól. Arról, hogy egyébként ez a határszakasz a schengeni határ része, amit jogunk és kötelességünk megvédeni, már csak az EU miatt is, Scheppele nem ír. És arról sem ír, hogy kevés természetesebb dolog van annál, hogy egy ország őrizni és kontroll alatt akarja tartani saját határait. És arról sem ír egy mondatot sem Scheppele, hogy a szárazföldön, a Balkán felől Magyarországra érkező illegális menekültek szinte bizonyosan beléptek már az EU területére Bulgáriában vagy a schengeni zónához is tartozó Görögországban, csak hát a balkáni országok menekültpolitikája jobbára csak a migránsok minél gyorsabb keresztülutaztatásának megszervezésében merül ki.

Arról viszont írt Scheppele, hogy Orbán idei, tusnádfürdői beszéde a „Magyarország a magyaroké” (Európa meg az európaiaké) kitétellel a szélsőjobb szimpátiájára játszott rá. Nos, egy országnak, egy nemzetnek, egy kontinensnek magától értetődő joga van arra, hogy úgy gondolja, érdemes megőriznie saját identitását, ebben nincsen semmi szélsőjobboldaliság. És nekünk kellene egy amerikai alkotmányjogászt arra emlékeztetnünk, hogy élt két évszázada egy amerikai elnök, bizonyos James Monroe, aki meghirdette az „Amerika az amerikaiaké” elvet, megalapozva ezzel az akkor még ifjú Egyesült Államok aktív nemzetközi szerepvállalását (melynek egyik folyománya, hogy például egy Scheppele is oktathatja a magyarokat demokráciára)? Talán a Monroe-doktrína is a szélsőjobbos szimpátiákra játszik rá?

A szerző előveszi azt is, hogy a magyar börtönökben egy strasbourgi bírósági döntés szerint embertelenek a magyar börtönállapotok. Ez rossz fejlemény, a magyar börtönök állapotán nyilvánvalóan javítani kell; csak ironikus, hogy ezt egy olyan nemzet állampolgára hánytorgatja fel, amely világverő a százezer főre jutó börtöntöltelékek számában, és ahol a tagállamok jelentős részében régóta túlzsúfoltak a börtönök. A téma egyébként úgy kerül Scheppele cikkébe, hogy a szerző felemlegeti, elítéltek is részt vesznek a kerítés építésében (a börtönlakók dolgoztatása széles körben elterjedt az Egyesült Államokban is). Scheppele beleszövi a közmunkások ügyét is a cikkbe, hogy akár nekik is dolgozniuk kell a kerítésen, és ha visszautasítják a munkát, akkor elveszíthetik csekély járandóságukat. Ez is nagyon szomorú, de hát így működik a közmunka rendszere. Scheppele a migránsokat érő „kegyetlenségnek” írja le azt, hogy a kerítés szögesdrótból épül. De ez miért kegyetlenség? Nem a szögesdrót mászik rá a migránsra, hanem a migráns a szögesdrótra, bár erre senki nem kényszeríti, és továbbra is beléphetnének az országba a létező határállomásokon is, rendezett és legális formában folyamodva a menekültkérelme elbírálásáért.

S ha már kerítés: Scheppele egész egyszerűen nem tér ki arra, hogy egy országnak joga van akár kerítéssel vagy szögesdróttal is megvédeni a saját határait, nem ütközik sem hazai, sem nemzetközi jogba, és még Brüsszel sem szól ebbe bele. A szerző arra sem tér ki, hogy a magyar határzár egyáltalán nem példátlan: mint már talán mindenki tudja itthon, Görögország és Bulgária is alkalmaz kerítéseket, Spanyolország pedig régóta high-tech kerítést és őrző-védő rendszert üzemeltet afrikai külbirtokai körül, amiket évtizedek óta rohamoznak az illegális menekültek. És még egyszer: nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy Kim Lane Scheppele amerikai: felemelte már valaha a szavát az ellen, hogy saját hazája, az Egyesült Államok végtelenbe futó kerítésekkel és szintén high-tech ellenőrző rendszerekkel zárja le Mexikóval szomszédos határát, pontosan a folyamatos illegális migráció miatt? Vagy hogy ha Amerikába érkezel, még érvényes vízummal is visszafordíthat a határőr, ha nem tetszik neki az arcod? Vagy hogy a szintén angolszász Ausztrália az illegális migránsoknak régóta annyit üzen: „ha illegálisan érkeznél Ausztráliába, nem fogsz menedéket kapni az országban”; az illegális menekültek csónakjait pedig szépen visszafordítja a nyílt vizekre a parti őrség?

Nem, nem, csak Magyarországba kell belerúgni, ami az EU és a schengeni zóna belső tömbjének határországaként elsőként próbálja egyrészt megvédeni saját és a közösség határait, elsőként próbálja regisztrálni a végeláthatatlanul érkező illegális migráns tömegeket, elsőként próbál emberhez méltó ellátást biztosítani (vagy legalábbis valami minimumot tényleg adni) nekik arra a pár napra, amíg az országban tartózkodnak. 

Már csak arra lennék kíváncsi, mit írna Kim Lane Scheppele, ha a magyar állam a déli szomszédokhoz hasonlóan egyszer csak feltartaná a kezét, felnyitná a sorompókat és azt mondaná a migránsoknak: „feladjuk a próbálkozást, menjetek, ahová akartok, oldjátok meg az ellátásotokat, ahogy tudjátok”?

Nyilván akkor is Magyarország lenne az elrettentő szörnyállam, ami semmibe veszi az uniós szolidaritást, a menekültek emberi jogait, a nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeket. Ennyit tudnak a hivatásos aggódók.