Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Miért van az, hogy a baloldali s részben a balliberális szavazók egy része is hisz benne, rá szavazna, ha most lennének a választások?
„Összegezve: Gyurcsány egy gátlástalan nagyvállalkozó, aki a politikába be- és visszakerülve a szélsőséges neoliberális, piaci elveket követve próbálta az országot átformálni, fittyet hányva a demokrácia normáira. Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldali szellemiséghez.
Mi hát a »titka«? Miért van az, hogy a baloldali s részben a balliberális szavazók egy része is hisz benne, rá szavazna, ha most lennének a választások? Semmit nem látnak abból, amit a fentiekben kifejtettem? Vakok és süketek a tények iránt?
Korántsem. A Gyurcsány-hívőket egyszerűen más mozgatja, mint a fenti racionális érvelés. Ez pedig a törzsi összetartozás tudata, illetve a közös ellenségkép. Gyurcsány nekik nem más, mint a mi kutyánk kölyke. Tudják, hogy honnan jött, tudják, hogy ki volt, érzik, hogy kicsit furcsa magatartása, beszédmódja ellenére közéjük tartozik. Beszéljen bár a piacról, az állam leépítésének szükségességéről, az ő nyelvét még mindig jobban értik, mint az ősellenségét, Orbán Viktorét. Orbán olyan szavakat, fogalmakat használ, amelyeket nem értenek, és nem tudnak hova helyezni, mint például nemzet, hazaszeretet, határon túli magyarok, kereszténység, keresztény Európa és így tovább. Nem mindig értik Gyurcsányt sem, de ha azt mondja nekik, hogy „húzzunk bele!”, s hozzájuk beszél, akkor már érzik, hogy ő a nekik való ember.
Szóval a »titok« nem más, mint a közös, kádári posztkommunista érzület. Szavazói azt érzik: mondjon bármit Gyurcsány, ő hozzánk tartozik, s a végén segíteni fog rajtunk. Neki hiszünk, hiszen egy tőről fakadunk, míg Orbán Viktor számunkra idegen és ellenszenves.
Itt tartunk, 2015-ben. Gyurcsány addig marad »elnyűhetetlen«, amíg a törzsökös kádári világkép jelen marad a honi politikában és a fejekben.
Vagyis…”