„Most »örök barijába«, Gyurcsányba akadt bele a miniszterelnök. Nem tudja lenyelni, hogy Brüsszelben »nem méltányolták kellően« szolgája tüsténkedését, és nem találtak semmi kivetni valót abban, hogy egy profi cég profi módon megírt pályázatával el tudott nyerni egy nemzetközi megbízatást. Semmi összeférhetetlent nem találtak az Altust helyzetbe hozó döntés mögött, még tárgyalni sem akartak a magyar kormány megbízottjával annak esetleges visszavonásáról.
Hát nehogy má' ne találjanak fogást az emberei Gyurcsányon! Meg kell neki mutatni, ki az úr a házban! Tuzson szóvivő már elővezette: majd a parlament megvitatja, mi a teendő az ilyen esetekben. Ma még nincsenek szabályok erre, de majd lesznek. Alighanem olyan előírások, amelyek – ki gondolhatta volna? – pontosan ráillenek majd a Demokratikus Koalícióra. A törvényhozók a lehető legdemokratikusabb módon megvitatják a kérdést, és ha mindent rendjén találnak, akkor természetesen továbbra is kaphat támogatást a választáson mandátumokat szerzett ellenzéki párt, de ha a többség másként látja... Akkor nincs mit tenni. A kormány aláveti magát a többség akaratának.
Borítékolni merem: ha ezt megteszik, ugrásszerűen nő a DK támogatottsága. Mert annyi szolidaritás maradt még a társadalomban, hogy a mellé álljanak, akit igazságtalanság ér.
Az Altus-ügy meg forog a Fidesz »szájában«. Se lenyelni, se kiköpni nem tudják.”