Szómágusok

„Valóban, tényleg jó lenne a lényegről beszélni, és nem elveszni a szóbűvészkedésben. Pár napja helyreigazítást közöltünk a Balog Zoltán vezette humántárca felszólítására. Korábban a Népszabadság írt először arról a tervezetről, hogy a jövőben felmentést lehet kapni a szegregáció, azaz a bőrszín szerinti iskolai elkülönítés általános tilalma alól. Azt írtuk, hogy a miniszter joga lesz megadni az engedélyt. A miniszter tiltakozott és helyreigazítást követelt. Ennek annyiban tettünk eleget, hogy a szegregációs tilalom alóli felmentésre nem a miniszter, hanem a kormány adhat engedélyt, továbbá a jogalkotásra vonatkozó szabályok értelmében nem biztosíthatna kivételt az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése alól. Valóban, nem biztosíthatna.

Ha viszont nem jogászkodunk, és nem veszünk el a szóbűvészkedésben, akkor azt látjuk, hogy a miniszter bírósági tárgyalásra utazik, hogy ott tanúvallomást tegyen a roma gyerekek elkülönítését megvalósító iskola mellett. Akkor viszont csendben marad, amikor az egyháza készül olyan iskolát nyitni, ami a roma gyerekek szegregációjához vezet. Nem úgy, amikor a parlamentből szidhatja azokat a jogvédőket, akik a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeiért küzdenek abban az országban, ahol több száz szegregált osztály működik. Amelyekből többéves tárcavezetői működése alatt egyetlenegyet sem zártak be, sőt amikor jogerős bírósági végzés írja ezt elő egy konkrét iskolával kapcsolatban, akkor eltűri, hogy az ítéletet nem hajtják végre. Pedig nála senki nem tehetne többet azért, hogy a roma gyerekek ne kerüljenek rá hatévesen arra az útra, amely a munkanélküliséghez és a leszakadáshoz vezet. Ehelyett a szeretetteljes szegregációról szóbűvészkedik. Az emberi jogok kikapcsolhatók, mint a gravitáció az ismert vállalkozó szerint. De a gombot nem ő nyomja meg, hanem a kormány – ez a jogászkodás. Marad a szegregáció – ez pedig a lényeg.”