Pont a Kocsis-félék teszik váddá és lényegi ismertetőjeggyé a jó ember meghatározásában, hogy heteroszexuális, és pont ők járulnak ahhoz, hozzá, hogy vád legyen az, hogy valaki meleg.
„Kocsis adhatta volna azt a választ, hogy mosolyog, és csak annyit mond, erről kérdezzék meg a feleségemet. Vagy adhatta volna azt a választ, hogy nem vagyok az, pont. Vagy egyszerűen egy nem válasz és egy »hagyjál már« arckifejezés is megtette volna.
De ő azt válaszolta, hogy buzizni kezd, sőt buzeránsozni, az egyik leggusztustalanabb jelzővel illetve az összes meleg honfitársunkat, és úgy határolódva el tőlük, mintha »nem e világiak« lennének.
Pedig alapvetően nem kéne vádnak tekinteni, hogy valaki meleg-e vagy sem. Negatív értelemben pedig ennek nem is kéne politikai kérdésnek lennie. Nem kéne szavazatvesztést, erkölcsi hátralépést, politikai terhet jelentenie annak, ha valaki meleg, leszbikus, queer vagy transznemű, mert a jó politikus ismérvében, ahogy a rossz politikuséban ez nem ismertetőjel.
De pont a Kocsis-félék teszik váddá és lényegi ismertetőjeggyé a jó ember meghatározásában, hogy heteroszexuális, és pont ők járulnak ahhoz, hozzá, hogy vád legyen az, hogy valaki meleg. Kocsis pedig, mint a Fidesz volt kommunikációs igazgatója, tudhatná, a buzeránsozással, az ilyen erős reakcióval pont nem eloszlatja a gyanúvá vált egyszerű megállapítást, hanem megerősíti. Mi ellen tiltakozik ilyen hangosan valaki, kérdezik az emberek? És pont az ő mondatai kapcsán tehetik fel így a kérdést: »lehet, a Kocsis is buzeráns?«
Pedig Kocsis Mátéval tényleg sok probléma van, de az, hogy meleg, heteroszexuális vagy más szexuális beállítottságú, pont lényegtelen a politikai teljesítménye szempontjából.”