Puzsér a Petri-csészében

„Talpamról levakart Puzsérom itt mintha mondana valamit, amire érdemes reflektálni. A reflexió pedig rövid és tömör: nincs ebben semmiféle ellentmondás. Ugyanis magától értetődő, hogy a homokosok magánélete éppen olyan magánélet, mint bármelyikünké. Vagyis szent és sérthetetlen. Néhány homokos ismerősöm –köztük egy-két barát- közös jellemzője viszont az, hogy normális emberek, szexuális irányultságuk kivételével. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy egyik sem jár »meleg büszkeség napjára« vonaglani, hogy ezzel szeretet és tiszteletet vívjon ki magának, továbbá egyik sem akar házasodni, pláne nem oltárnál, Isten színe előtt. Nem olyan bonyolult ez, még egy Puzsér is megérthetné, ha akarná. S miképpen a heteroszexuálisok sem óhajtják a világ tudomására hozni hálószobájuk titkait, úgy a normális homokosok sem. Nem akarnak beavatni ebbe az egészbe. Ez pedig semmiféle ellentmondásban sem áll azzal, hogy amúgy egy homokos legszentebb joga eldönteni, nyilvánosságra akarja-e hozni a puszta tényt, miszerint ő homokos. Talpamról levakart Puzsérom maga is látja ezt egy tisztább pillanatában, amikor számon kéri Ungáron a »kényszer camingoutoltatást«.

De ezt az egyetlen tiszta pillanatot hamar felülírja a vágy, hogy valamilyen módon eljusson a talpamig, és ott haraphasson egy nagyot.

Nagyjából ennyi az egész. Még egy kicsit tartom Puzséromat a petri csészében, azután szabadon engedem. De még az is lehet, hogy horgászom vele egyet. Akkor hasznot is hajt. Esetleg. Majd meglátjuk.”