Az autokratikus rendszerekről

„Az autokratikus rendszereknek is lehet igazságuk attól függetlenül, hogy azok politikai rendszere nem időtállók Európában. A liberális demokráciák itteni helyénvalósága pedig nem azok mindenkori és feltétlen »igazságmonopóliumából« következik. Aki pedig ezeket összemossa, az abszolutizál, minden megoldást és alkalmas módszert egy berendezkedéshez, minden rosszat és helytelent az attól eltérőkhöz köt. A »Nyugat« ideológia révületében olyan pökhendi és kiélezett, fekete-fehér kettősségben látja a világ eseményeit, mint egykor a kommunizmus az osztályharcot. Az erkölcsi fölény érzete nem ad okot arra, hogy a nem demokratikus országok esetleges versenyelőnyét vagy sikerét moralizálással kicsinyítsük.

Mikor valaki belső kritikát fogalmaz meg azzal a politikai közeggel szemben, aminek előmozdítása saját érdeke is, akkor nem az »árulás«, hanem a jövőről való vita az, ami a szereplőt motiválja. Persze ez nem jelenti feltétlenül az igazát. Nem jelenti azt sem, hogy a vita végén egyezség történik. Az viszont biztos, hogy egy gondolatvilág válságai közepette új nézőpontok megfogalmazása nem eretnekség. A nem demokratikus országok sikere egy tapasztalat, nem pedig létük vagy feljebbvalóságuk magyarázata.”