A homogének és a történelmi tapasztalat hiánya?

„Besenyők X.-XII. század

Szászok XII.-XIII. század

Kúnok-Jászok XIII. századtól

A zsidók helyzetét 1251-ben rendezi IV. Béla és a pénzügyekben használja őket.

A török hódoltság alatt ortodox szerbek és bosnyákok

Az 1700-as évek elején az ország népessége 3,5 millió.

A Pilisbe, Baranyába, Tolnába svábokat telepítenek, a magyarok letelepedését ezeken a területeken megtiltották.

Telepítési akció Budára, Pestre és Óbudára valamint a környékbeli falvakba: a telepesek 54 – 60%-a német és osztrák tartományokból származik. (…)

1840-ben Magyarország lakossága (Erdély nélkül) 9,94 millió, ebből 43,63% magyar, 16,94% szlovák, 12,22% román és 10,25% német.

Erdély 1,7 milliós lakosságából 58,49% román, 28% magyar, és 13,11% német.

Az 1867-es kiegyezés után Magyarországon soha nem látott gazdasági fellendülés indult meg. De még előtte, 1866-ban elfogadták a nemzetiségi törvényt, amelynek értelmében Magyarország megígérte az anyanyelvi oktatás bevezetését az iskolákban, tanszékek felállítását az egyetemeken a nemzetiségi nyelvek számára. Gazdasági fellendülés nyomán a munkaerő-szükségletet a belföldi németekkel, szlovákokkal és zsidókkal pótolták, de toboroztak még német nyelvű szakembereket Ausztriában, az osztrák örökös tartományokban és Németországban is.”