„Látnunk kell, hogy a civil társadalom ideális működésmódjához szükségeltetik egyfajta keretrendszer: jogállam, liberális demokrácia. Ha a civil társadalom ideálisan működik, beteljesíti feladatát, korlátozza az államhatalmat. Ehhez – egyszerűen fogalmazva, politikai szándékra és annak felismerésére van szükség, hogy ez közös érdek. Ilyesmiről ma nem beszélhetünk. Ezzel szemben, nálunk a jogállamiságnak minimum változékony és illékony formái vannak jelen, felvállalt cél az illiberális demokrácia.
Másrészt, a civil társadalom ideális működéséhez mindenek előtt a tudatos, aktív és felelős állampolgárokra, valamint önszerveződésükre van szükség. Azonban ez ma nemhogy nem elvárt és evidens, hanem sok esetben szankcionált, így az állampolgár kétszer is meggondolja, hogy szervezkedjen-e. (Ezt még tetézi a tanult tehetetlenség.) Ami komoly baj, hiszen könnyen belátható módon ez lehetetleníti el azokat, akik még teszik a dolgukat. Ebből a szempontból majdnem ugyanott tartunk, mint a rendszerváltás előtt (a szándékok szintjén, a megvalósítás formáit illetően természetesen vannak különbségek).
Mindebből látszik, hogy a civil társadalom legsürgetőbb feladata jelenleg az lenne, hogy tematizálja az államhoz való viszonyát. Ebben a politikailag rendkívül meghatározott környezetben ez nem könnyű, ellenszélben kell dolgozni, de ettől még nem megspórolható.”