Nem csak a tévé szív a politikusok miatt

„A rendszerváltozás után mindinkább eltűnt az életünkből a távlatos gondolkodás. Az a felfogás, hogy amit ma cselekszünk, annak gyakran évtizedekkel később érzékeljük a hatását. Talán azért történt így, mert tényleges polgárság, erős vállalatok, szilárd intézményrendszer híján a pártok vették át fölöttünk az irányítást.

Márpedig a pártok és vezetőik az elmúlt negyedszázadban kizárólag hatalmuk megtartására, illetve megszerzésére koncentráltak. Eszük ágában sem volt, hogy a négyéves ciklusokon túl gondolják el az ország jövőjét, s ehhez igazítsák intézkedéseiket.Ellenkezőleg: kormányzási periódusokon belül is program program után, cikkcakk cikkcakk után, törvénymódosítás törvénymódosítás után. A rendeletek hátán ellen rendeletek tömege született és születik. Vállalkozóként minden év végén dühös lettem, amikor az országgyűlés esedékes elnöke azzal büszkélkedett, hogy abban az esztendőben hány törvényt fogadott el a parlament, s hogy évről évre nő az elfogadott jogszabályok száma. Én meg közben azt gondoltam: bár csak lenne annyi kormányválság nálunk is, mint Olaszországban, ahol az úgymond magára hagyott gazdaság többé-kevésbé mindig kielégítően teljesített. Ha jól emlékszem, pár éve Belgiumban volt egy évnél is hosszabb kormányválság. Ez idő alatt a vállalkozások virágoztak, a gazdaság egésze kimagasló eredményeket könyvelhetett el, mert nem zaklatták a cégeket mondvacsinált intézkedésekkel.

A hatalom várába zárkózott politikusok nem érzik, hogy a települések, a vállalkozások működésének feltételeit, az oktatást, az egészségügyet, a közigazgatást, vagyis a családok és az egyének életét minden területen újból és újból összekuszáló intézkedéseik hatását milyen kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja kivédeni a társadalom. A társadalom, amely nálunk mára adta fel, mára adta meg magát.”