Ez azt jelenti, hogy az ideiglenes életbelépéssel a vitás ügyek rendezését választott magánbíróságokra lehet terelni. Vagyis, az ISDS eljárási rend biztosítja majd, hogy ez alatt a három év alatt perelhetővé válik hazánk, ha a magyar parlament a nagyvállalati profitérdekekkel ellenkező szabályozást fogad el. Senki se ringassa magát abba a hitbe, hogy mindez nem egyéb, mint egy zöld politikus rémisztése; hiszen hasonló eset előfordult már, amikor Oroszországot 50 milliárd dollárra büntette egy hasonló választott bíróság annak az Energia Charta Egyezménynek az alapján, amit az oroszok nem is ratifikáltak.
Annak a veszélye, hogy az egyezmény a fenti módon, mindenféle demokratikus döntéshozatali eljárás nélkül ideiglenesen életbe léphet, a TTIP-val kapcsolatban is fönnáll. A Greenpeace állítása szerint az egyik konzultáción az Európai Bizottság azt jelezte feléjük, hogy az ideiglenes alkalmazásra vonatkozó kitétel szerepelni fog a TTIP-ban is. Ez még a CETA-nál is aggasztóbb, ugyanis a CETA-val ellentétben a TTIP-ban megnő az esélye annak, hogy a magánvád-bírósági eljárásai visszamenőleges hatállyal is érvényesek lesznek, amire utalás van a Bizottság TTIP tárgyalási mandátumában. Ez akár azt is jelentheti, hogy akkor is, ha a TTIP-t semmilyen demokratikus döntéshozatal nem ratifikálja, a már érvényben lévő szabályozások perelhetőek lesznek.
A fenti egyezmények tehát sokkal többről szólnak immár, mint a kereskedelem szabadságáról. Még annál is többről, amit már mindenki bekalkulált, hogy egy olyan egyezmény lép majd életbe, ami az erősebb országokat még erősebbé, a gyengébbeket pedig gyengébbé teszi. A demokratikus normák, a jogállam és a törvény előtti egyenlőség elleni támadásról van ugyanis szó. Az a kitétel, ami lehetővé teszi, hogy egy egyezmény keretében úgy lehet jogi lépéseket tenni egy ország ellen, hogy az nem is ratifikálta azt, semmibe veszi a képviseleti demokráciát és az állampolgári részvételt. A tény, hogy egyáltalán fölmerül: egy vitarendezési mechanizmus visszamenőleges hatállyal vonatkozik azokra a befektetésekre, amikre az egyezmény elfogadása előtt került sor, az elvileg a piacok számára is oly fontos jogállam megcsúfolását jelentik. Ez is mutatja, hogy az a gondolat, hogy a demokrácia csak akkor tud teljesen kiteljesedni, hogyha a tőke mozgásának a lehető legkevesebb korlátot szabjuk, és csak akkor élhetünk igazi jogállamban, ha a magántulajdon nem csak jog, hanem egyenesen: „szentség” (sic!), nem hogy nem igaz, hanem a jelen világgazdasági folyamatokkal és a józan ésszel ellentétes dogmává vált.