A demokrácia tekintetében

„Merkel több ponton is érzékeltette, hogy a demokrácia tekintetében nem tud mit kezdeni Orbán államával. »Ha egy kormány széles többséggel rendelkezik, akkor a média, a társadalom és a civil szféra szerepét is értékelni kell« – jelentette ki, nem mulasztva el felhozni a német befektetők panaszát sem (»szeretik, ha megbízható keretfeltételekkel találkoznak«). Ezt jól tette. Danke, Deutschland.

Párbeszéd és tekintettel levés a társadalom egészére, a civil szféra és a média szabadságának komolyan vétele, joguralom és jogbiztonság a befektetések és végső soron az egész piacgazdaság, értsd, egy szabad társadalom alapjának védelmére – mindezt úgy tudta Merkel előadni, hogy nem csúszott az ellenzék által elvárt Európai Mutti szerepbe.

A politikai és civil ellenzék ilyet hiába is várt volna, hiszen eddig - nagyon kevés kivételtől eltekintve - nem volt képes liberális demokráciát követelni. Illetve követelni talán igen, de megélni, képviselni nem. Márpedig a nem megélt, nem képviselt liberalizmust és demokráciát magára hagyják, azaz elárulják. Ellenfelei és állítólagos barátai egyaránt.

Közhelyek tucatjaival lehetne előjönni arról, hogy a liberális demokrácia természetesen nem a klasszikus, piacpárti (vagy akár a baloldali) liberalizmus eszméjének, politikai filozófiájának a dominanciáját, »privilégiumát« jelenti, hanem a szabadságon nyugvó közösségi akarat intézményesítését, amely bármely ideológiának szabad teret biztosít. A hatalom kontrollját, elszámoltathatóságát, az egyéni jogokon, a magántulajdonon, a szabad választásokon és a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló társadalmat. Demokrácia azonban kétségkívül van nem liberális is - willkommen in Ungarn.

A nem liberális demokrácia lehet tekintélyelvű, mint a szingapúri, lehet káotikus, mint az ukrán, lehet nem demokrácia, mint az orosz, és lehet kiüresedett, mint éppen a miénk. A kiüresedettség okát pedig hiába keressük kizárólag a mostani kormánypárt berkeiben, bár a Fidesz kétségkívül Guiness-rekord mennyiségű energiát fektetett ebbe a kiüresedésbe. Viszont hozzátette ehhez a magáét a baloldal is, amely kizárólag az intézmények elégséges működésére figyelt, de gondolatok híján semmit nem invesztált az egyénre alapuló, öngondoskodó, szabad és innovatív jövőbe.”