„Tisztelt Frakcióvezető Úr!
Bizonyára értesült arról, hogy ez év január 1-jétől új igazgatóság – a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatósága – kezdte meg munkáját a Köztársasági Elnöki Hivatalban.
Tájékoztatom arról, hogy a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának első számú feladata a magyar érdekek képviselete és megjelenítése az ENSZ és az Európai Unió klímapolitikával foglalkozó fórumain, valamint a közös jövőnk szempontjából meghatározó jelentőségű párizsi klíma-megállapodáshoz kapcsolódó nemzetközi egyeztetések előmozdítása. Természetesen mindemellett az sem közömbös számomra, hogy itthon, Magyarországon mi történik a környezeti fenntarthatóság érdekében, hiszen hamarosan a világ összes országában be kell majd látnia minden közügyekkel foglalkozó felelős szereplőnek, hogy ha nem változtatunk a folyamatok irányán, akkor olyan jövő köszönthet ránk, amelyben már nem lesz mód korrigálni mulasztásainkat.
Ezeknek a szempontoknak törvényeinkben is hangsúlyos szerepet kell kapniuk, ezért nem mehetünk el szó nélkül olyan ügyek mellett, ahol minket is mulasztás terhel. A megújuló energiaforrást jelentő napelemek hazai elterjedését bizonyosan nem ösztönző környezetvédelmi termékdíj bevezetése jó példa erre. Ennek bevezetésekor hibázott a kormány, mert nem kellő körültekintéssel járt el az uniós kötelezettséget jelentő környezetvédelmi termékdíj mértékének megállapításánál. Hibázott az Országgyűlés, mert olyan törvényt fogadott el, amely nem volt tekintettel a várható hatásokra. Hibáztak az ellenzéki pártok, mert ezt a kérdést nem tették szóvá a parlamenti viták során. Hibázott a környezetvédelemért felelős ombudsman, mert nem jelezte időben a korrekció szükségességét. És hibáztam én is, mert magam sem figyeltem fel erre a »salátatörvény«-be rejtett környezetvédelmi képtelenségre.
Ez az eset két tanulsággal is jár. Az egyik az, hogy a közös hibát közösen kell helyrehoznunk. Ezért arra kérem, hogy támogassa azokat a törvényhozás munkáját érintő kezdeményezéseket és szakmai egyeztetéseket, amelyek az ebben a kérdésben szükségessé vált mielőbbi korrekcióra irányulnak. A másik tanulság pedig az, hogy 25 év után elérkezett az idő arra, hogy belássuk, az Országgyűlésnek végre szakítania kell a »salátatörvény«-alkotás rossz gyakorlatával.