„Németh Balázs viszont híradós innovációt mutatott be a hét végén: a műsorvezető elmondott egy publicisztikát a híradó közepén, mert úgy vélte, az internetes portálok nem megfelelően tálalták a Moody’s hitelminősítő Magyarország számára kedvező döntését. Ha el is tekintünk attól, hogy ilyen attrakció elméletileg csak ótvar minidiktatúrák házi csatornáinál történhet meg, de közszolgálattal összefüggésben emlegetett szervezeteknél nem, akkor is marad baj bőven.
Megalázó végignézni a produkciót, mert a médium, amely ideáljaink szerint a szakma csúcsa lehetne, olyan minőségű beszédet enged a képernyőre, amely átlagos grillparti közben sem keltene figyelmet. Hogy a médiaügyi tréfa kiteljesedik, azt már a téma garantálta, elvégre Németh előadó a hitelminősítő döntésének kezelése miatt háborgott, miközben eddig úgy tudtuk, hogy ezek a cégek komplett szabadkőműves-összeesküvések, hovatovább Soros Györgybe ojtott multinacionális baloldalak.
Most már tudjuk, a helyzet összetett: ha rosszat mondanak, gonoszak, ha jót, angyalok. Fel sem tűnik a propagandistáknak, hogy fokozhatatlanul nevetségessé válnak, mert szomjúzzák a külföldi dicséretet, repítik a hírt, amint megérkezik, aztán ha bírálat érkezik, hosszasan elemzik, mennyire megalapozatlanok a kritikák, és egyáltalán: szuverenitás.
Tevékenységüknek köszönhetően ma nemhogy demagógia azt kérni, hogy költsék az állami média évi 80 milliárdját inkább lélegeztetőgépekre, hanem olyan alapvető nemzeti érdek, mint a gazdasági növekedés. Mert ha végre nulla petákot szánnának erre a cirkuszra, az már csak kevéssel lenne több annál, mint amit a közösségtől érdemel.”