Rossz úton jár a kapitalizmus

Tobin tax now!

Az amerikai gazdaságot nem húzzák akkora szociális kiadások, mint az európait. Európában nincs lehetőség szabad vállakozásra, az önfoglalkoztatást is olyan bürokrácia nehezíti, hogy az szinte lehetetlen.

Leegyszerűsítve, de alapvetően igazan :Spekuláció kontra fenntartható fejlődés. A mai szabályok mellett a spekuláció nyer.

Kissinger hivatkozott egyszer az új világrend kapcsán egy spanyol közmondásra - "Utazó, nincsenek kész utak. Az utakat az ember saját magának töri." -, s talán igaza van, a kapitalizmus is töri magának az utat, miközben sok közgazdászt tart el a dogmák gyártásával. Lawrence Summer évszázados stagnálásról beszél, míg Paul Krugman szerint vég nélküli krízisben élünk. Az új amerikai trendi az egyiptomi származású, az USA-ban élő Mohamed el-Erian nevéhez köthető, aki új paradigmával állt elő, a neve "New Normal". A lényege, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen. Három gazdasági fázist vetít előre. Az elsőben megvágják a hitlezést, a kiadásokat, előtérbe kerül a megtakarítások felhasználása, megváltoznak a fogyasztói szokások. A második fázisban nőnek a beruházások, hosszabb ciklusú elköteleződések következnek, több pénzt szereznek a piacról ,mint a bankoktól. A harmadik fázisban beindul ugyan a fejlődés, de kevesebb foglalkoztatottal, dominálnak a rugalmas, a munkavállalókat védtelenül hagyó munkaszerződések, uralkodóvá válik a munkavállalói kiszolgáltatottság. Szerinte az USA már átlépett a harmadik kapun. Japán végletesen lemaradt, Európa pedig belefullad a hitelek tengerébe. Németország feje csak azért látszik ki a káoszból, mert az eurózónán kívüli piacokon szerzett bevételei ezt lehetővé teszik. Az USA 2022-ig 2.6 százalékos GDP növekedéssel és 5.4 százalékos munkanélküliséggel számolhat. Az USA teljesen kijött a 2008-as válságból. Az USA 2015-ben 3.1 százalékos GDP növekedést fog elérni, míg Európa csak 1.3 százalékot. A munkanélküliség az USA-ban 5.8 százalékos lesz, Európában ez 11.5 százalék. vagyis a kapitalizmus mindig talál kiutat a válságból. Az USA-ban ez sikerült több szerző szerint. Európa meg szenved, fő a saját zsírjában, tehetetlen, alkalmatlan rendszereivel, uniós struktúrájával, uniós vezetésével. Charles Morris "Cameback" című könyvében leírja az amerikai boom okát is. Az amerikai palagáz kitermelés 2000-ben 1 százalékos volt, 2014-ben már 30 százalékot ért el, s 2020-ra 50 százalékra fog felkúszni. Az olcsó palagáz nyomán csökkent a benzin ára, csökkentek a termelési költségek, új gyárak épülnek az USA-ban, a korábban kitelepültek mennek vissza. Mindez visszaszorítja az OPEC politikai-gazdasági szerepét, megváltozik az egész közel-keleti helyzet. Venezuela a padlóra került, s az oroszok is súlyos értékesítési gondokkal küzdenek. Az évtized végére az USA önellátó lesz szénhidrogénekből. S ez miért fontos, azért, mert amit vásárolunk, annak 95 százaléka függ a szénhidrogénektől. Az amerikai újjászületés mások oka az innováció, az új ipari forradalom, a digitalizálás, a processzorok térhódítása. A recesszió ezt a szegmenst erősítette, fejlesztette. Ma a világon található tíz meghatározó, stratégiai technikai újításból tíz az USA-hoz köthető. Tény, hogy a hagyományos munkaerő háttérbe szorul, az intellektuális munka megsemmisíti a fizikai munkát, ennek súlyos szociális rendszerbeli következményei lesznek, mindez gazdasági generációs törést indukál, viszont stabilitáshoz vezethet. Viszont az tény, hogy mindez a most is meglévő társadalmi, vagyoni különbségek további szélesedéséhez fog vezetni. Jacob Lew talán nem alaptalanul fogalmazott a G20 értekezleten akkor amikor azt mondta, hogy: "Észak-Amerika nő, Európa pedig sántikál."