Út a semmibe

„Nem hihetjük, hogy az ország más városaiban butább emberek élnek, mint Siófokon. Nem hihetjük, hogy a Fidesznek áprilisban még többségében piros lapot mutató budapestiek őszre megkedvelték az Orbán rezsimet, vagy éppenséggel belátták: akkor járnak jobban, akkor jut majd településük pénzhez, ha a kormányzó erőt preferálják. Nem állítom, hogy az ilyen - magától a kormányfőtől származó - mondatok nincsenek, nem lehetnek hatással a választókra. Mint ahogy azt sem vonom kétségbe, hogy a Fidesz megfélemlítő politikája, stílusa ne befolyásolta volna a szavazókat, de a vereségnek ezek a jelenségnek csak kiegészítő elemei. A valódi okokat az ellenzék erőinek önmagukban kell megtalálniuk.

Ha van rá késztetésük, van rá hajlamuk, ha nem másokban, hanem saját magukban kutatják a magyarázatot.

Az első lépések, az első megszólalások nem ebbe az irányba mutatnak. Sokkal inkább feltételezik azt, hogy újra - mint 2006 óta mindig - a rossz irányba indulnak el. Elemzők egy része mondja: a szocialisták, amikor már ketté, három részre szakadtak, az új pártok képviselői sem végezték el azokat az elemzéseket, amelyek a tisztánlátáshoz, a továbblépéshez szükségeltettek volna. Nem a gyászmunkára, ahogy ezt kormánypárti politikusok mondogatják nem kis gúnnyal, szóval nem arra gondolok, hanem a valódi értékelésre. És persze az abból fakadó cselekvési programra. Mintha soha nem akartak volna szembenézni azzal, mi vár rájuk, belesüppedtek a pillanatnyi helyzet elfogadásába, azt igyekeztek szebbé stilizálni, illetve status quo-ként tételezni. Így aztán elmaradt az utánpótlás képzése is, az új politikusi gárda kinevelése, valamint a valódi szakértői gárda megtartása, kiépítése.

A Fidesz, bár gátlástalan, erőszakos, az ellenfelet lenéző, kirekesztő, egyértelműen antidemokratikus gyűjtőpárt, de nem legyőzhetetlen. Szeged, Zugló, Angyalföld, vagy éppen Siófok példája mutatja: nincs az a félelem, ami visszatartja az embereket a szándékaiktól, ha változást akarnak. És nincs az az erő, amely eltérítené őket, ha látják az alternatívát. 2014 őszén, Magyarország legtöbb településén az emberek nem látták az alternatívát. És mindaddig nem is fogják, amíg szembe nem jön velük egy hiteles csapat. Egy olyan gárda, egy olyan vezető, amelyről és akiről el tudják hinni, hogy értük fog dolgozni és nem pusztán saját magát kívánja pozícionálni, illetve az elvileg mellette állót leharcolni. Úgy látom: ennek még nincs itt az ideje. Úgy látom: a baloldal még nem tette teljesen tönkre magát. Úgy látom: ez az út a semmibe vezet.

Úgy látom: a jó út még nincs rárajzolva a térképre.”