Vezér híján

„A főpolgármester-választás tanulsága (a borítékolható bukta után) nem az, hogy na most akkor végre tényleg nagyon össze kell fogni, és egymással ellentétes ideológiájú, erejű és célközönségű politikai közösségeknek egyfajta ellen- »egy a tábor, egy a zászló« erő alá kell rendeződniük. Ha így tesznek, bizonyosak lehetünk abban, hogy belső konfliktusaikról fogunk a következő időkben is hallani, s nem arról, hogy ki mit kínál a választóknak alternatívaként Orbánnal szemben.

Az önkormányzati választás után több mint három év áll rendelkezésre a 2018-as választásra való felkészülésre. A különböző formációknak lenne idejük először önmagukban kitalálni, kik ők, melyek azok az értékek, amelyeket unikálisan ők kínálnak a választóknak, mi az, amiről azt remélik, hogy pont ők, az ő politikusaik hozhatják mozgásba a mind fásultabb kormányellenes vagy épp apatikus választókat.

Békén kellene egymást hagyni, és bele kellene állni az önálló pártok építésébe. Nem a versenytől kellene félni, nem azzal kellene megküzdeni, hogy ki legyen a vezérkakas, hanem mindenkinek meg kellene lelnie saját értékközösségét, és növelnie kellene saját potenciális bázisát. (...)

Ha a következő időszakban nem az ellenzéki erők termékeny versenye és építkezése jön, hanem az egy akolba terelés és az azzal járó feszültségek, akkor jó eséllyel 2018-ban ugyanilyen kínos szomorújáték elé néz az ellenzék.”