Sárga lap

„Orbán Viktor nem fog megbukni, és nem is szabad, hogy megbukjon. Igaz, hogy alaposan átszabott, és nem kicsit igazságtalanabb választási rendszerben, de az általa vezetett pártszövetség mégis csak meggyőző fölénnyel nyerte a választásokat. Az a népakarat, hogy a Fidesz vezesse az országot. De tegnap óta világos az is, hogy ugyanez a népakarat abban is egységes, hogy ne így tegye.

Az internetadó ügye - leírtam már, de úgy látom, párszor még le kell - nem csak, sőt nem elsősorban magáról az új sarcról szól, nem arról, hogy lesz-e végül 700, vagy 1000 forintos plafon. Hanem arról, hogy megengedhető-e egy mégoly népszerű és stabil lábakon álló kormányzatnak is, hogy elszakadjon a valóságtól, és idiótaként kezdjen viselkedni. Hogy el kell-e tűrnie ezt egy népnek, amely ennek a politikai erőnek bizalmat szavazott? Hogy vajon arra voksolt-e a (legalábbis relatív) többség, hogy az égvilágon mindent meg lehet tenni? Nyilvánvaló, hogy nem. Erről szólt a tegnap, nem kevesebbről - de nem is többről. (...)

A tegnapi nap sem nem egy puccs, sem nem egy forradalom kezdete nem volt. valószínűleg nem volt a kezdete semminek. Nagyon remélem, inkább a vége volt valaminek: a kormányzati ámokfutásnak és arroganciának. Orbán Viktornak és társainak most szépen le kell ülniük néhány palack jó bor mellé, és alaposan át kell gondolniuk, mint rontottak el az elmúlt hetekben. A kormányfő szereti, és valószínűleg érti is a futballt. Most éreznie kell, hogy ez egy sárga lap volt. Az első. A másodikat nem osztják olyan könnyen, de négy év múlva még megkaphatja. ha van még olyan jó politikus, mint amilyennek eddig látszott, nem várja meg...”