Demokratikus csoda történt

„Németh Árpád, a szocialista párt városi közgyűlési frakcióvezetője odanyilatkozott, hogy egyetért Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével, mondván, amiket a miniszterelnök kijelentett munka alapú társadalomról és illiberalizmusról, azok a baloldaliság meghatározó gondolatai. Na, nem kell kapkodni – bár Balogh József volt győri polgármester és Pollreisz Balázs, az MSZP helyi alelnöke rögvest kezdeményezte megtévedt elvtársa pártból való kizárását –, nem kell sehova rohangálni, az egyik plébániáról már elindultak, hogy hitelesítsék a csodát.

A világ gyalogmenete, a mindennapok liberalizmusa természetesen másként van ezzel, és Washingtontól Budapestig, Brüsszeltől Oslóig egyformán követeli a rebellis magyar megregulázását. Pedig úsznia kellene a gyönyörben, lubickolnia ilyen tömény szépség láttán a haladó, liberális, demokrata elitnek, hiszen nekünk azt mondta, nem is egyszer, hogy a másság szép. Márpedig itt egy szép ember, aki – élvén a demokrácia egyik alapvetése, a szent szólásszabadság jogával –, azt merte mondani, hogy álljuk meg, legyen eszünk, emberek! Baj van Európa nagy úri kaszinójában, zsíros, avas a pakli, meglehet, kártyát kellene már cserélni! Nem, nem köpött a földre vagy a plafonra, nem mesélt malac vicceket, nem nyúlt a lányok szoknyája alá, azt sem mondta, hogy ki akar lépni, mert kancsi a krupié, és itten valakik otromba módon csalnak, cinkelt lapokkal játszanak. Bár még azt is mondhatta volna, hiszen történt itt már egy és más, lehallgatás, korrupció, de nem. Ő csak annyit mondott, hogy meg kellene próbálni új paklival játszani tovább a partit.

Na, lett is erre abcúgozás meg soha nem hallott pfujolás, mindent elöntött a népképviselői harag, és nem törődve az említett szólásszabadság szentségével – úgy látszik, magyar miniszterelnökre ez nem vonatkozik, mint ahogyan Sólyom Lászlót sem illette meg a szabad mozgás joga, nem léphetett Szlovákföldre –, többen is rögvest kidobóemberek után kiáltoztak.”