Liberális hazugságok

„Tehát nem a demokráciáról, hanem a liberális alapon szervezett demokráciáról van szó. Arról az üres, értékek nélküli »szabadságkergetésről«, amellyel a magyar társadalom is megfertőződött a diktatúra láncaitól megszabadulva, úgy huszonöt évvel ezelőtt. Kétségtelen tény, hogy a rendszerváltozáskor nagy szükség volt a szabadságjogok érvényesülésének garantálására; akár a szabad piacon és a magántulajdonon alapuló verseny kialakítására; vagy a kultúrában a pluralizmus megnyilvánulására.

Akárcsak most. De ezek mind-mind a liberalizmus azon klasszikus elvei közé tartoznak, amelyek »politikai minimumként« épültek be az egyes demokráciákba, és voltaképp nincs is olyan politikai gyakorlat, amely elutasítaná ezeket. A mértékét és a korlátok nélküli kiterjesztését viszont igen. Leginkább akkor, amikor a szabadság túlzott formája a közösségek attribútumait (a család szentségét és megtartó erejét, a nemzet hagyományait, illetve az anyagi-szellemi kincseit) rombolja; amikor a gazdaságban az adósrabszolgaság kialakulásához vezet, vagy amikor a tudományos gondolkodásban hegemóniára tör és kirekeszt; s végül, amikor a kultúrában a szabadosság irányába billen el.

Nos, ezekből a liberális alapokból lett elege a magyaroknak (is). Nem a klasszikus liberalizmus által kivívott szabadságjogokból, hanem a modern liberalizmus korlátok nélküli rombolásából. Ezt a diagnózist állította fel a miniszterelnök.”