A félelmek kora

„És erre itt van még nekünk ez az elátkozott Juncker-ügy. Hát ki a francnak hiányzott, hogy az EU-ban ujjal mutogassanak ránk? Pedig élhetnénk békében az unió nagy, békés, büszke családjában, jegyezhetnénk békekölcsönt, gyűjthetnénk a kóláskupakot, lángossütőt üzemeltethetnénk, mint a jó útra tért Zuschlag az Adrián, lehetne trafikunk vagy léggömbárudánk – természetesen kizárólag EU-komform módon –, helyette a miniszterelnökünk kiírat bennünket Európából. Mindörökre maradunk földönfutók, bugrisok, lábszagú, pitiáner mutyizók, akiket nem a művelt Nyugat vonz, hanem beszippant a prosztó Balkán és a lusta Kelet. 

Hát ez a mi sorsunk, ezt kaptuk örökül. Árpádtól, Mátyás királytól, Kossuthtól és a népi demokráciától. Mi csak így, örökösen reszketve, kalaplevéve lessük Európát, a mesés, művelt Nyugatot. 

Ja, Juncker Úr! Tessék csak nyugodtan ide lépni, rá, a hátunkra. Tudja, hogy nekünk ez mekkora megtiszteltetés?”