Nem fogok lehiggadni

„Idén kiment a Pride-felvonulásra. Mindjárt megkérdem, hogy miért és milyen volt, de előbb azt, hogy eddig miért nem?

Mert a Nemzeti igazgatója voltam. Azt mondtam: vagy kimegy az egész színház, vagy én sem. Most mentem, mert a magam nevében mentem. És mert most nagyon fontos volt, talán fontosabb, mint eddig.

Mitől fontosabb most?

Mert minden napra jut egy »komoly« írás a melegek ellen, azért. És: nem tehettem meg, hogy nem megyek ki. Folyamatosan a hitelességről beszélek, most is; arról, hogy az ember vállalja magát, hát akkor vállalom magam. De van még valami: az emberben lassan alakulnak ezek a vállalások – én most tartok itt. Miközben a szexuális identitásomat még mindig szigorúan magánügynek tartom. Persze most annyira ráerősítettek Kerényi és mások erre a buzilobbizásra, hogy az embernek ki kell tennie az egyébként saját jogon megszerzett hitelességét, hogy megmutassa, milyen képtelenség ez.…

Amúgy Kerényiről azt gondolom, hogy a buzilobbizás számára csak eszköz és nem lényeg; annak az eszköze, hogy ez a primadonna-ember a színpad közepére, a figyelem középpontjába játssza magát. Ha ezt az időjárásjelentéssel érhetné el, azt mondaná.

Ezt én is így gondolom – mi ismerjük Kerényit, tudjuk, hogy a sértettség, a sikertelenség áll a szavai mögött. De az ország nem ismeri. Az emberek csak annyit tudnak, hogy ő Orbán egyik fő bizalmasa. Ha egyszer szól ilyent, még lehet véletlen. Ha többször, és nincs semmilyen következménye, az már azt jelenti, hogy a hatalom ezzel egyetért. Ez a nagy baj. Nem az, hogy az emberek erről hogyan gondolkoznak – szerintem különben nem épp úgy, ahogy a néhány hangoskodó alapján gondolják. A hatalom szemében a melegek most bűnbakok lettek; arra használja őket, hogy kiengedje a gőzt, az indulatot, hogy ne kelljen az egyéb gazemberségekről, a fontosabb ügyekről beszélni. Buzizni manapság nagyon kifizetődő. Mármint nálunk, mert a pápa például másként gondolkodik erről, és ebben a mi katolicizmusra egyébként nagyon ráerősítő országunkban most épp tőle is különbözünk.”