Kókadt szegfűt vegyenek

„Kókadt szegfűt vegyenek

A hvg.hu információi szerint mind az MSZP egyes politikusaiban, mind az Együtt-PM pártszövetségben, mind a Demokratikus Koalícióban felvetődött, hogy a listán a parlamentbe jutott szocialista képviselők közül többeket visszaléptetnek, hogy a helyükre Együtt-PM-es, és DK-s jelöltek kerüljenek.

Ha a terv megvalósul, akkor mind az Együtt-PM, mind a Demokratikus Koalíció frakciót alakíthatna a parlamentben. Ez viszont ellentétes a választói akarattal. persze a szocialista demokrácia számára ez nem akadály. Még ki sem hűlt a volt pártelnök széke, a hullarablók azonnal jelentkeznek. Ha egy kis pénzről és szereplési lehetőségről van szó, Bajnai hívei azonnal elfelejtik, hogy vezérük szerint nem a parlament lesz a következő négy évben a politizálás terepe.
Az európai parlamenti választások után, az MSZP minden várakozást alulmúló szereplését látva az Együtt-PM-ben es a DK részéről is úgy látják, ez lenne a méltányos megoldás az MSZP részéről, a két szövetséges frakcióalakítása érdekében. Lám, mennyire igaz a Barankovicsféle tanítás: a politikában a látszatnak valóságereje van. Ha az MSZP gyalázatosan rosszul szerepelt, mit mondjunk azokról, akik nála is kevesebbet kaptak? Ők nagynak látszanak, mert egyiküket sem mérték a közvélemény-kutatók öt százalék fölé, s ehhez képest a 10 és a 7 százalék már siker. Az MSZP azért szerepelt rosszul, mert szavazóit elszívta a másik kettő. A méltányosság inkább fordítva volna indokolt, de a nyers hatalmi harcok világában amúgy is testidegen fogalomról van szó.
A hvg.hu úgy tudja, az MSZP befolyásos politikusai között is vannak, akik el tudnák fogadni a megoldást. Már csak azért is, vélik, mert ettől függetlenül is van olyan elképzelés, hogy a »teljes tisztújítás jegyében« a képviselőcsoport »mesterházysta« tagjaiból is visszaléptessenek többeket. A fentiekhez hasonló névtelen nyilatkozatok bennem mindig a manipuláció gyanúját váltják ki. Arra volt példa, hogy egy képviselő olyan lehetőséghez jutott, ami összeférhetetlen a mandátummal, ezért lemondott, de hogy belső párviszályok miatt valaki lemondjon, azt aligha tudom elképzelni.
Ha a baloldal áprilisi listás eredményét egybevetjük az európai választáson elértekkel, kiderül, hogy a külön indulás kicsit hozott a konyhára. Ebből az is következhet, hogy az a modell, amelyben az MSZP és az Együtt gondolkodott (közös jelölt, külön lista) akár meg is tudta volna akadályozni a Fidesz kétharmadát. Pánik hangulat eredménye volt az összefogás, az erőviszonyokat próbálta tisztázni az európai választás, s most az önkormányzati választásokra ismét összefogásra van szükségük. Ha az ezzel kapcsolatos kemény tárgyalásokat még a parlamenten belüli marakodás is nehezíti, egyre mélyebbre kerülnek a pártpolitikai dagonyában. Persze emiatt, ahogy Pesten mondják, sírjon az ő anyukájuk.
A kérdés csak az, hogy milyen állapotban van az MSZP. Hulla-e már, vagy csak szundikál, s előbb utóbb felébred a mostani rémálomból.
Jelenleg olyan állapotban van a szocialista párt, mint a virágárus, aki kókadt szegfűt próbál rásózni a vevőkre. Nem megy a bolt, ezért gyors ütemben cserélik az eladót. De a vevő egyre kevesebb. Egyszer majd rájön valaki, hogy nem hervadt szegfűt, hanem viruló rózsát kell árulni. Akkor majd a pártelnökök kihordási ideje megnövekszik. Lám a Fidesznek 1990 óta csak egy elnöke volt/van. A másik oldalon a kókadt szegfűt sokan próbálták ránk sózni: Nyers, Horn, Kovács, Hiller, Gyurcsány, Lendvai, Mesterházy, X.Y. Csoda, hogy inkább narancsot veszünk?”