„Az uniós választások éjjelén a Jobbik produkálta a legmeglepőbb viselkedést. Miképpen az országgyűlési választások éjszakáján is ez a párt lepte meg leginkább az országot.
Akkor - ha még emlékeznek rá - úgy álltak ki a jobbikosok a nyilvánosság elé, mint egy rakás szerencsétlenség. Akár a gyászmagyarok. Vona Gábor arcán a világ összes fájdalma tükröződött, mögötte, a kicsike csokihuszár felesége, Dúró Dóra épp, hogy el nem sírta magát.
Pedig akkor kaptak listán húsz százalékot.
Fennállásuk legtöbb szavazatát söpörték be, ehhez képest világvége hangulatban tartottak sajtótájékoztatót. (...)
Ennél csak a mostani választás utáni örömünnepük volt érthetetlenebb.
Vasárnap este tizenegy után kijött ugyanaz a csapat a kamerák elé, és triumfált. Vona bejelentette, hogy immáron ők lettek a második legnagyobb erő az országban, végre megelőzték az MSZP-t.
Ez a tény önmagában valóban örvendetes lehetne az eufemisztikusan »radikálisnak« nevezett formáció vezetői és hívei számára, de a rideg és szigorú tények adnak egy vajszínű árnyalatot ennek az egész történetnek.
Ugyanis jobbikék 14 százalékot kaptak, alig két hónappal az országgyűlési választás után. S kapták mindezt úgy, hogy mint minden szélsőséges pártnak, nekik is elkötelezett, az aktuális választáson minden körülmények között részt vevő táboruk van. És akkor alig 29 százalékos részvétel mellett produkáltak 14 százalékot.”