„Amikor ezeket a sorokat írom neked, választási kampány zajlik. A pártok és politikusok egymásnak feszülnek, közben sokan aljas és nemtelen eszközökhöz nyúlnak. Én a tisztességes versenyben hiszek, és téged is erre nevellek. Légy mindig becsületes!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, talán valaki éppen apát és a pártját szidja, anélkül, hogy ismerne engem vagy a programomat. Hidd el, nehéz elviselni az ilyet, sohasem lehet megszokni, de egy idő után már nem fáj annyira. Amíg ömlik a mocsok, te csak örülj, élvezd a gyermekkor idilli békéjét, és tudd, hogy sokan vannak apa mellett. Légy mindig derűs!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, a kampányból te mindössze annyit érzékelsz, hogy apukád egyre feszültebb, fáradtabb és még többször van távol. Pedig milyen jó is az, amikor délután kész a leckéd és önfeledten játszunk együtt! Amikor sikítva, hahotázva menekülsz a folyosón, mert négykézláb, felbőszült vízilóként üldözlek, s ha megvagy, a hasad megharapom… Légy mindig boldog!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, még nem kérdezed, hová utazok ennyit, mi hajt. Néhány év múlva viszont majd tudni akarod: miért? Felnőve biztosan ráébredsz, hogy miért voltam ennyit távol, hogy csak a kötelességemet tettem. Tudom, hogy megértesz majd, hiszen a vérem vagy. Légy mindig hű magadhoz!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, magyarnak lenni nagyon nehéz. Az országot, amelybe születtél, közel száz éve szétszabdalta a történelem. A nemzet, amelyhez tartozol, meghasonult és gyámoltalan. A társadalomban, amelyhez te is tartozol, sokan nyomorognak és kénytelenek más országba menekülni. Azt akarom, hogy ez a jövőben ne így legyen! Légy mindig bizakodó!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, a régi munkahelyek megszűntek, gyárak és üzemek zártak be, a munkabérek pedig alacsonyak. Azért dolgozom, hogy ha felnősz, neked és társaidnak majd jobb sora legyen. Amiért itt és most nekünk küzdeni kell, nektek majd természetes legyen. Hogy a magyar ember munkáját megbecsüljék a saját hazájában. Légy mindig szorgalmas!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, sokan félnek. Félnek a létbizonytalanságtól, félnek a bűnözőktől, félnek a jövőtől. Én azt tűztem ki célomul, hogy ebben a hazában neked és minden magyar kisgyereknek biztonságot, lehetőséget, távlatokat jelentsen a jövő, ne bizonytalanságot. Légy mindig bátor!
Amikor ezeket a sorokat írom neked, engem nehéz küzdelem vár. Biztos sokszor hibázok, de remélem, a végső elszámolásnál majd büszke lehetsz rám. Hiszen amiért harcolok, abban nincs semmi különleges. Csak neked akarom a jót. Tiszta szívemből akarom, hogy gazdag, biztonságos és büszke Magyarországon élhess majd. Ezért küzdök jelenleg, de te most ezzel ne törődj! Csak élvezd a gyermekéveid! Kacagj, mozogj, tanulj!
Nekünk, szülőknek meg az a dolgunk, hogy elhozzuk nektek a szebb jövőt!”