Nincs még veszve Magyarország

„A jobboldal kétségkívül azon van, hogy kisajátítsa, idealizálja és bunkósbotnak használja a múltat. Övék a ló, a rovásírás, a magyar foci, a keresztény Magyarország és az úri világ. De egy seggfejjel csak azt az egy lovat tudják megülni. Miközben egy letűnt és visszahozhatatlan korért csorgatják a nyálukat, és kommunistákat keresnek még mindig minden bokorban, feladják és szabadon hagyják a jelent és a jövőt.

Azt kell belaknia annak, aki le akarja győzni őket. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Ehhez nem lesz elég óbégatni a jövőről, Európáról és a villamosításról. Konkrét terveket, intézkedéseket kell előadni, amelyek nemcsak válaszolnak Orbán molyszagú slágereire és talpnyalóinak anakronisztikus szerepjátékára, hanem nevetségessé is teszik azokat. Nekilátni ott, ahol már most lehet – első lépésben tanulni azoktól, akik már elkezdték itt és külföldön. Aztán megmutatni az elnyert kerületekben és városokban, egy vagy száz négyzetméteren, mi az, ami coolabb Wass Albertnél, és amit Orbán sohasem fog felérni ésszel.

Ha sikerül megfogalmazni egy világra mosolygó, modern, életigenlő világképet, akkor a Jobbik a nemzeti vonal mögé szorul, a Fidesz mellé, és onnantól egymással fognak meccselni. Elvitatkoznak majd szépen, hogy melyikük a pörgébb betyár, és 1944 vagy 1930 állna-e jobban Budapestnek és Magyarországnak. A város meg az ország pedig elnézően mosolyog, 2030 és 2044 felé tekint, abbahagyja az öncsalást és a romantikus ábrándozást, és a saját zenéjére mulat a népies műdal helyett.

De azért hagyja majd mulatni azokat is, akik a magyar nótát élvezik. Csak épp a helyükre kerülnek: kisebbségbe, ahol most is vannak.

Ez a ti dolgotok, és nem is kevés. Egyelőre nagyon is soknak bizonyult. Talán nem is a ti dolgotok.”