Orbán ölelése

„Orbán Viktor igen is jól, pontosan érzi, hogy most itt van a lehetőség a baloldal megsemmisítésére, a lengyel helyzet előállítására, a »baloldalt magába foglaló nemzeti közösség« megteremtésére. Orbán ugyanis azt is tudja, hogy a baloldal politikai képviselői miként reagálnak az újabb vereségre, illetve, hogy az ismételt kétharmad miként fogja szétzilálni a baloldali tábort.

Láthatjuk: a Fidesz-vezér egyáltalán nem téved. A vesztes oldal politikusai híven követik a forgatókönyvet; Orbánnak megint nem kell csinálnia semmit, hogy fölszalámizzák önmagukat. A vereség okait lázasan kutató társaság többsége nem önmagában, vagy a higgadt elemzésben, közös gondolkodással keresi a kiutat, hanem egymásra hányt vádakkal, folyamatos kiszivárogtatásokkal gyengíti amúgy sem túl erős pozícióit.

Ma még lehet, hogy túlzónak tűnik a félelem, ám mégis ideírom: éppen ez az út, amelyet Orbán a baloldalnak kijelölt, s amely út a megszűnés felé vezet. Emlékezünk a rendszerváltó pártok közül kik állnak még a lábukon, s kiket sikerült - nem mellesleg hathatós Fideszes közreműködéssel - a történelmi múltnak átadni. Ma már nincs MDF, nincs SZDSZ, nincsenek kisgazdák, s lényegében kereszténydemokraták sem. A Fidesz mellett még az MSZP áll a lábán, de meglehetősen ingatagon. És, ami most történik soraiban, az kísértetiesen emlékeztet arra, ami például a szabad demokratáknál történt. Egymás kinyírása, vádaskodás, lejáratás - ez látszik most, amiből minden lehet csak építkezés, vagy ahogy ők fogalmaznak, megújulás nem.

Erős a kockázata, hogy ebben a hangulatban az EP-választás újabb kudarcot hoz, még nagyobb elkeseredést, az elkeseredés további csalódást, még nagyobb belháborút, a belháború önkormányzati választási vereséget, az pedig már a fölmorzsolódás felé tett végzetes út. Mert az út végén ott áll Orbán Viktor, hogy ölelő karjaiban megtalálja helyét, úgymond a nemzeti közösségben, a baloldal.”