„Az EBESZ-megfigyelőknek igazuk van abban, hogy nagyobb szerepet kell szánni a jövőben a civil kontrollnak (a választási bizottság összetételekor is), de a pártpolitikai túlsúlyra vonatkozó megjegyzésük éle egyáltalán nem a kormánypártokra vet árnyékot. Ugyanis minden listát állító párt jelölhetett tagot a választási bizottságokba. És mivel a küzdelem leginkább arról szólt, hogy jobbról és balról is kormányt akartak váltani, így a bizottságok összetételei egyáltalán nem mutattak kormánytöbbséget. A megfigyelők továbbá kritizálták a választókerületi határok meghúzásának körülményeit. Pedig az egésznek csupán két oka volt. Egyrészről össztársadalmi igénnyé vált, hogy kevesebb parlamenti képviselő legyen; másrészről pedig a régi körzetek aránytalan számú szavazópolgárt foglaltak magukban. Így a voksok egyenlőségének alkotmányos követelménye sérült ezelőtt. Ezt kellett orvosolnia a kormánypártnak. Az ellenzéki egyeztetés pedig azért maradt el, mert maga az ellenzék nem volt hajlandó részt venni a tárgyalásokon. De most már az is jól látszik, hogy bárhogy is húzzák meg az új határokat, az eredmény nem lett volna más. És végül, érdemes a jelentés margójára odabiggyeszteni még néhány tényt.
Tiszteletben tartva az EBESZ függetlenségét, meg kell jegyeznünk a megfigyelőkről, hogy voltaképp baloldali, gyakorló politikusokról van szó. Adao Silva például a portugál szociáldemokrata párt képviselője; Jennifer Hilton of Eggardon bárónő pedig 1991 óta az Egyesült Királyság felsőházának munkáspárti tagja. S azért van annak némi pikantériája, amikor a demokratikus választások normáinak megvalósulását egy olyan képviselőnő vizsgálja, aki bárónőként ül egy olyan politikai testületben, ahová nem a nép általi választások útján jutott be.”