„A baloldal további zuhanásának megállítása, és egy erős, szalonképes, reális alternatívát jelentő baloldal felépítése össztársadalmi érdeknek mondható. Ennek azonban kemény feltételei vannak, amelyeket a kampányidőszakban nem tudott meglépni a baloldali pártszövetség. A jelen választási rendszer által igényelt egység csak teljes megújulás esetén remélhető. Ehhez az első feltétel a radikális személyi változások végrehajtása. A választási vereség után amúgy is »illene« lemondania a teljes »vezérkarnak«, amire láthatóan nem készülnek, hanem megint próbálják másra hárítani a felelősséget, ezért a változást várhatóan majd a tagságnak kell kikényszerítenie.
Mesterházynak, Bajnainak, Gyurcsánynak egyaránt menni kell! Ha nem teszik maguktól, el kell őket kergetnie a szervezeteik tagságának, illetve a mögöttük álló támogatói körnek. A baloldal egyetlen esélye a felemelkedésre, ha ősszel meg tudja nyerni az önkormányzati választásokat. Ha ez sikerül, akkor a szövetség erős embere valamelyik nagyváros polgármestere lesz, aki vélhetően jó eséllyel indulhat a baloldali pártszövetség vezetőjének pozíciójáért akkor is, ha ebben nem kap a jelenlegi vezetőktől támogatást (ha nem mondanak le, nem adják át a helyüket). Ha azonban a jelenlegi vezetőknek maradt még egy csepp realitásérzékük, akkor nem várják meg, hogy elkergessék őket, hanem már most visszalépnek annak a javára, aki ebből adott esetben profitálhat az önkormányzati választásokon, és akitől cserébe most még kérhetnek a maguk számára valamilyen pozíciót (pl. befutó listás helyet 2018-ban). Van tehát egy részről a jelenlegi vezetők eltávolításának, és másrészről van az önkormányzati választások előtt minél gyorsabban megválasztandó, az önkormányzati választásokon lehetőleg már jelentős politikai tényezőként fellépő új vezető megválasztásának irányába mutató erő, és ez a kettő egy irányba hat, egymást erősíti.”