Elmaradt gratuláció

„Kormányzó erő Magyarországon ekkora győzelmet még nem aratott ellenzéke fölött. S az állítás igazolására böngészhetjük a parlamenti mandátumleosztást éppúgy, ahogy a pártokra leadott szavazatok közötti különbséget.

Vasárnap a baloldal megélhette önnön Mohácsát. 2010 után másodszor is. És a vezérkarból egyetlenegy sem akadt, aki serege füstölgő romjain meglátta volna saját alkalmatlanságát, tehetségtelenségét vagy akárcsak felelősségét is. Mondjuk úgy, ahogy a sokat szapult magyar futball szövetségi kapitánya, Egervári Sándor nem habozott lemondani az amszterdami 1-8 után.

Ezzel szemben Magyarország kizárólagos demokratái nem vették a kalapjukat, és az irhájukat sem hordták el megszégyenülten, holott nyilvánvalóvá vált, hogy a választók sokkal elégedettebbek a kormánnyal, mint velük, és az az állításuk is cáfolódott, hogy a közvélemény-kutatók félelemmel telt emberek handabandáiról tudósítanak.

Az igazság pillanata eljött, megmérni tetteket és mondatokat, de a baloldal nagy arcai erről nem akartak tudomást venni. Mintha a választók, a démosz véleménye afféle mellékkörülmény lenne. Demokráciakellék. Díszpárna a pamlagon. Inkább újabb, történelmi távlatokat nyitottak, és baloldali Kánaánt vizionáltak 2018-ra.”