Hitvány madár gyanánt

„És éppen el-elelelmélkedtem azon, hogy mennyire dübörög a kampány, horribile dictu tombol, dühöng, durvul, mint egy részeg Vörösmarty Mihály, mert mivel a Jászaitól (Mária) a hídfőig egyetlen árva választási plakátot sem láttam sehol, de hiába néztem át, Buda felé, a híd előtti házhomlokzatokra, ahol gigantikus óriás plakátok figyelnek mindig, ott sem volt egy sem, hajókon, buszokon, villamoson egy sem (éppen úgy jött ki, vagy nem tudom, mert azon azért szoktam röhögni, amikor egy nagy kék, csuklós Menczer Erzsébet beenged maga elég egy megállóból induló Varga Mihályt).

Már a pártfüggetlen, szerény civiladományokból szöszmötölő csúcselmék sem mondják meg, ki érdemel esélyt, ki nem. 

Csak egy Bauer Tamás lógott fáradtan, tépetten egy négyoldalú farostlemez-tákolmányról, a másik három oldal tök üres volt, de annyira fájdalmasan, hogy még csak egy filctollas zsidózásra sem futotta az ilyen téren egyébként rendre szorgalmasnak bizonyuló pesti nép erejéből.”