„A jövő szemszögéből nézve nélkülözhetetlen, hogy a polgári demokratikus minimumot és a társadalmi igazságosságot képviselő, a rasszizmussal és az osztálygőggel szembenálló erők világossá tegyék: az újfasiszták nem méltók rá, hogy tisztességes nők és férfiak szóba álljanak velük. Akkor se, ha a nyilasok ügyesen kihasználják sokak jogos elkeseredését.
Én nagyon is jól értem, édes öregem, hogy taktikailag mi az értelme ennek a húzásodnak. Csakhogy a taktikai húzások ideje lejárt. A magyarországi és kelet-európai helyzet annyira kétségbeejtő, hogy még a parlamenti politikusoknak is vissza kell emlékezniük a sok fáradságos kampánymunka közben elhalványuló elveikre. Persze az se ártana, ha nemcsak a mély politikai (és egyéb) válság emlékeztetné őket ezekre a szentséges elvekre, de hát legalább ennyi haszna legyen a krízisnek.
Kedves Schiffer, ne kapaszkodj a veszett fejsze nyelébe, és vond vissza ezt a javaslatodat. Ne várd meg, hogy visszautasítsák. Hadd ne tetézzék csúnya megalkuvásodat megalázással.
És egyáltalán: ne marháskodj. Van épp elég bajunk. Nagyméltóztass a nyilasokkal nem parolázni, nem kvaterkázni, nem cseverészni.
Egy szavazatot máris elvesztettél, ez persze semmiség. De a becsületedet, légy szíves, ne veszítsd el esetleges apró előnyök kedvéért. Egy Schiffer ezt nem teheti, édes öregem.
Üdv. Gazsi
Ui. Látom a hétfői Népszabadságban, hogy állítólag Mesterházy Attila se »zárkózik el« a négyesben tartandó vitától. Hát ez tök reménytelen. Reménytelen és szégyenletes.”