Az ember leül és elgondolkodik

„Aztán meglátja azokat, akik valahol elöl vagy mögötte azt kiabálják a csendőrök bosszantására – akik már értik a szavakat – vagy maguk biztatására, hogy »Székelyföld nem Románia!«. És akkor arra gondol, de. Nem föltétlenül a politikai földrajz fogalmai szerint, de mentalitásban, erkölcsökben, az egymáshoz való viszonyban, munkakedvben.

Közel hetven év nem múlik el nyomtalanul. Hét évtized alatt iskolát, mintát, hagyományt teremtett a román mentalitás. Ahogyan üzletet kötünk, ahogyan vállalkozunk, ahogyan pályázunk, ahogyan utazunk, ahogy életünk tárgyait és jelenségeit megnevezzük, pontosságunkban, szavatartásunkban. (Erre már 1940-ben is rá kellett döbbenniük azoknak, akik átélték a kis magyar világ visszatérését. És azoknak is, akik 1990-ben futottak ki munkát vállalni Jászberényben vagy Győrszentiványon.)

Ezzel a nem Románia! kiáltással kapcsolatban jegyezte meg valaki, olyan ez mint annak a férfinak a magabiztatása, aki megunt élete párjával házaséletet él fizikai értelemben, és a legintimebb pillanatokban azzal serkenti magát teljesítményre, azt ismételgeti: nem az én feleségem, nem az én feleségem... Vagy miként az interneten keringő aranyköpés állítja, az impotencia mindig a családi ágyban kezdődik.”