Megfojtott remény

„Lehetett volna másként, elvégre a 2010-es totális, erkölcsi és politikai összeomlás után úgy tetszett, elkerülhetetlen a magyar baloldal újrafogalmazása, strukturális, morális és személyi reneszánsza. Ám megannyi tényező összeállása megfojtotta a reményt. Az LMP szomorú, ám alighanem törvényszerű története, Bajnai Gordon projektjének kudarca, a választási rendszer visszataszító átszabása, az MSZP bravúros talpon maradása, Gyurcsány Ferenc comebackje, a Neves Közéleti Személyiségek összefogásizmussal súlyosbított felvilágosult abszolutizmusa, valamint Orbán Viktor szegényellenes, antidemokratikus elemekkel spékelt, országmagánosításra hajazó kormányzása együttesen olyan konstellációt alakított ki, amelyben nem maradt helye a baloldal történetéről, tartalmáról, jövőjéről szóló érdemi diskurzusnak.

Emiatt egy baloldali nemzedék félbeszakadt. Mert megint az okozza a dilemmáját, mint politikai öntudatra ébredése óta mindig: Orbán Viktor. Nyilván sokan vagyunk olyanok, akik ha a Fodor Gáborral ékesített közös listára pillantunk, kedélyállapotunktól, illetve politikai depressziónk mértékétől függően röhögő- vagy sírógörcsöt kapunk. Akkor is, ha szélcsatornáról vagy Bissau-Guineáról hallunk. Csakhogy a sztori nem elsősorban rólunk, hanem a védtelenekről, a szerencsétlenekről, a megfosztottságban élőkről szól. A kérdés pedig azért mégiscsak az: miként tehetünk többet azokért, akik miatt ebben az eszmekörben leltünk otthonra?

Az ugyanis biztos: a gyengék ekkora erővel még nem találták szembe magukat. Ennek az izomnak a természetéről sokat elmond, hogy a kormányfő egy alkalommal azt közölte: »Az összefogás nem szándék, hanem erő kérdése«.”