Hitel nélkül

„Bár a pénzintézetek a szerződéskötéskor jelezték, hogy az árfolyam akár kedvezőtlenül is alakulhat, egyáltalán nem próbálták elijeszteni az ügyfeleket. Sőt, még azzal nyugtattak, hogy hamarosan úgyis bevezetik hazánkban az eurót, és akkor még kevésbé kell tartani az óriási árfolyam-ingadozásoktól. (Úgy tűnik, a bankárok sem látták előre a pénzügyi válságot, holott azt éppen a tengerentúli kollégáik idézték elő a felhalmozott mérgezett hitelekkel.) Mint tudjuk, az uniós valutát nem vezettük be, sőt a balliberális kormányzás totális kiszolgáltatottságba sodorta az országot. Ráadásul sem a jegybank, sem a pénzügyi felügyelet akkori vezetése nem kongatta a vészharangot: tán mégsem kellene ilyen bőkezűen szórni a devizahitelt. Ahogy nem tett semmit egyik baloldali kormány sem 2002–2010 között. Idesorolható Bajnai Gordon egyéves vitézkedése is, amely alatt megszületett a banki magatartáskódex, ám az szakértők szerint arra volt jó, hogy szentesítse az egyoldalú szerződésmódosítás intézményét. A következményeket már mindenki ismeri, főként azok, akik a megemelkedett törlesztőrészletek miatt már elvesztették otthonukat, vagy éppen most kell ettől tartaniuk. Csodát nem tehet az Orbán-kormány sem, ám azzal nem vádolható, hogy ne tett volna lépéseket a helyzet rendezésére, gondoljunk a végtörlesztésre vagy éppen az árfolyamrögzítésre. Nem beszélve azokról a jogszabályokról, amelyekkel igyekeztek határt szabni a banki hitelköltségeknek. Bármit tettek, kaptak érte hideget-meleget, a szocialisták szerint a végtörlesztés a gazdagoknak kedvezett, míg az árfolyamgát csak a bajbajutottak agóniáját nyújtja el. Másfelől pedig azzal támadták a kabinetet, hogy az adósmentésekkel tönkreteszik a bankrendszert. Miután közel a választás, most éppen az a baj, hogy miért nem hoznak azonnal újabb intézkedéseket. A választók a tapasztalataik alapján vélhetően el tudják dönteni, hogy a következő ciklusban melyik oldaltól várhatják nagyobb eséllyel az adósok további segítését.”