Megideologizálták maguknak a rablást

„Önmagát konzervatív-liberálisként definiáló emberként nem volt furcsa, hogy pont Gyurcsány Ferenc pártja hívta?

Miért lenne ez furcsa? Antall József az MDF-et is olyan koalícióként képzelte el, ahol a mérsékelt konzervatívok, a nemzeti liberálisok és kereszténydemokraták együtt tudnak működni. Ma ilyen pártformáció nincsen. Én úgy gondolom egyébként, hogy a pártpolitikai mező egy praktikus eszköz az értékrend gyakorlatban való kifejezésére. Ez a professzionális politika alapja. Engem úgy hívtak a DK-ba, hogy kompromisszumok nélkül képviselhetem az értékrendemet. A párt elnökségében vannak balliberálisnak, liberálisnak, vagy - mint Debreczeni József - magukat konzlibnek tartó emberek. Ma már ezeknek a II. világháború utáni politikai fogalmaknak édeskevés értelme van. (...)

Térjünk még vissza egy kicsit a konzervatív vonalhoz! A Kormányváltás nyolc pontjának többsége újabb állami költekezéssel jár, konzervatívként hogyan tudta megemészteni a minimálbér-emelés, a nyugdíjemelés, az államilag vezérelt élelmiszer-árcsökkentés ígéreteit?

Nem vagyok doktriner. Egy svédországi konzervatív kelet-európai mércével szociáldemokratának számítana, egy brit konzervatív viszont vadliberálisnak. Ha politizálsz, nem PhD-hallgatóknak akarsz előállítani elméleteket, hanem a saját értékrendedet akarod az adott körülmények között megvalósítani. A közjót szeretnéd szolgálni. Egy olyan országban, melyben az árak nyugat-európaiak, a bérek viszont közép-ázsiaiak, nem konzervativizmus vagy szociáldemokrácia kérdése az emberek fölemelése, hanem az emberi tisztességé. 100 ezer forint alatti nyugdíjból nem lehet megérni. És a mi generációnk biztos lehet abban, hogy az éhhalálra sem lesz elég az a nyugdíj, amit a felosztó-kirovó állam majd biztosítani tud neki. Az már ideológiai kérdés, hogyan akarod ezt elérni. (...)

Ha már előjött Orbán, akkor adja magát a kérdés: milyen volt az első kormányában dolgozni? Mi a különbség a mostanihoz képest, hogy akkor a Miniszterelnöki Hivatalban és a Külügyminisztériumban három évet le tudott húzni?

Én ezt az egész történetet megírtam »Mi lett veled Stumpf István?« címmel a Népszabadságban. Engem azért hívott oda Stumpf István (az akkori kancelláriaminiszter - TG), mert évek óta baráti viszonyban voltam vele, azt gondolta, hogy csinálni kell egy kancellári típusú kormányzást, és ebben számított az én nemzetközi hátteremre, tapasztalataimra. Ennyi. Számomra körülbelül fél-háromnegyed év alatt derült ki - amit más oldalról Debrczeni József is megírt -, hogy az egész kormányzás veleje, alapja az egyéni meggazdagodás volt. Még csak nem is suttogva mondták azt a Miniszterelnöki Hivatalban - Rogán Antal, Áder János, Stumpf István, Tóth Gy. László, Schmidt Mária, Bogár László és a többiek - azt, hogy Szabolcs, vedd tudomásul, hogy a kibaszott kommunistáknak volt negyven évük, ezért igazságos, hogy mi, akiknek semmit nem hagytak, most bepótolunk mindent. Megideologizálták maguknak a rablást. Ez nem változott. Ami változott, az az, hogy akkor nem volt kétharmaduk, volt egy koalíciós kényszer, melyben - nagyjában-egészében az MDF tisztessége miatt - nem tudták elkezdeni azt a masszív tolvajlást, mint most. De azért tettek rá kísérletet, emlékezzünk rá, hogy Simicska Lajos volt az APEH-elnök, ezzel akarták kontrollálni az emberek számláit, beleláttak mindenbe, tudtak fenyegetni, zsarolni, tolták ki a közpénzeket a különböző állami alapokból. De a lépték más volt.”