„Ágyin. (Elkezdtem felfrissíteni az orosz tudásomat.) Ellenzéki program, ugye, nincs. Programokkal Magyarországon már nem foglalkozik senki, kit érdekelnek programok. A politika olyan, mint a bulvártévé. Azzal védekezik (titokban), hogy az embereknek erre van igényük. Lószart. Az emberek nevelhetők, csak a nevelők nem alkalmasak. A magyar politika egy rakás sz*r, de vitaminként árulják.
Dvá. De hogy is lehetne program, ha ellenzék sincs? A Verekedés-Totojázás-Összefogás-Kormányváltás-Leszereplés nevű bábszínházban meg vannak zavarodva a nézők, a szereplők nem azok, akik ki vannak írva a műsorrendben, a főszereplő a darab utolsó tíz percében bukkan fel, a szobalány egyfolytában rikácsol és az asztalfőn terpeszkedik, a ház asszonya az istállóból rikoltozik be, közben bőgnek a bábtehenek, a postás folyamatosan nyomja a csengőt, úgyhogy semmit sem hallani, és amikor bejut, odahány az asztalra -- ne keressünk ebben kollektív rációt, nincsen, és ami azt illeti, darab sincs. Pontosabban annyi a darab, ahány a szereplő.”