„Ebben a helyzetben fokozott felelősség nehezedik az eurázsiai térségnek, a konfliktus szításában messze nem vétlen erőire. Oroszországnak meg kell békélnie azzal, hogy Ukrajna nem marad az ő hitbizománya, míg az Európai Uniónak el kell ismernie, Kijev nem lesz a vazallusa. Ebben a versenyben mindenki csak vesztes lehet. Az egész eurázsiai térség biztonságát veszélyezteti a káoszba süllyedt Ukrajna. Éppen ezért teljesen logikusnak tűnik, hogy a megoldás is csak Brüsszel és Moszkva közreműködésével születhet meg. Már csak azért is, mert mindkét fél sokat tett a helyzet eszkalálódásáért, így annak feloldása is a feladata. A labda most a nyugati térfélen pattog, hiszen a vilniusi stratégiai csatavesztés már-már amerikai dühöt gerjesztett egyes európai országokban. Varsótól Stockholmig meg kellene békélni azzal, hogy az Ukrajna feletti gyámkodás a múlté. A térképet nem lehet átrajzolni, így ennek az országnak keleten is befolyásos a szomszédja. El kell felejteni a hidegháborús reflexeket, hiszen azok csak gyengítik a kontinens biztonságát. Félre kell tolni az adott esetben mindenben Janukovics bűnét láttató amerikai megközelítést, amely csak a szakadékokat mélyíti. Immár elkerülhetetlen, hogy Moszkva és Brüsszel közvetítsen, mert az eltökélten a szakadék felé rohanó ukrán felek már képtelenek a megegyezésre.
Magyarország kiemelten érdekelt az ukrán helyzet stabilizálásában, és Budapestnek még a térség több országához képest is kiegyensúlyozott hozzáállása csak segítheti az indulatok csillapítását. Ezt az eltökélt irányvonalat ugyanakkor csak gyengítheti, ha ilyenkor szokásos módon egyesek – a kárpátaljai magyarokat is veszélybe sodorva – irredenta lázálmokat dédelgetnek. Semmi sem olyan káros ugyanis a magyar érdekekre, mint Ukrajna további gyengítése, ne adj’ isten, szétszedése. Talán elég jelzés erre a forint mélyrepülése!”