„Mesterházy önéletrajzi videója azonban nem a bizonytalan szavazókra, hanem a szavazók biztos húsz százalékra taksált, magukat baloldalinak tartó nagyszülőknek szólt.
Mrozecsák néni már az első percekben megbánta, hogy nem hozta be a konyhából a papír zsebkendőit, így csak a pongyola ujja maradt szemtörlőnek, amikor a Mesterházy szülők arról számoltak be, hogy Atillának már a születése sem volt könnyű. De a modern baloldal visszamenőleges imádságainak hála, azért megmaradt, sőt, az óvodában nem a pöttyös labda, hanem a diplomáciai pálya érdekelte már. A »kis diplomata« – Mrozecsák néni már nem bírt a pityergéssel az ifjúkorát idéző filmkockákat nézve, nejlon és dauer, ez voltam én is, dünnyögte – aztán az általános iskolában is kitűnt. Papát azzal akarta elborzasztani az osztályfőnök, hogy túl nagy a lurkó igazságérzete és empátiája! Így, szó szerint, a kora nyolcvanas években! De mi is várható egy olyan gyerektől, aki büszkén fogdosta a nagypapa bányában megkeményedett munkáskezét. Werber zseniálisat alkotott: nem mondta ki, de kihasználta a Kádár-nosztalgiát. Ezt szolgálta a sportcsarnokban túlburjánzó vörös szín is – aki pártukázra elfogadhatatlan módon nem vett fel piros kardigánt, az azonnal kapott vörös sálat és hasonszínű hurkaszerű tapslufit.
De vissza a Mesterházy-élet-videóhoz. Attila beszél diákszerelemről – látjuk vagány hosszú hajjal ballagni –, s ekkor már nemcsak a nagymamák, a miniszterelnök-jelölt is könnyeiért nyúl. Snitt, és immár magán erőt vett erős férfiemberként mesél a tökéletes házastársról, amit már csak Szilvia asszony tud fokozni azzal, hogy a Mesterházy gyerekek a Télapónál is jobban várják haza a tévépapát, és rajzórán is csak szocialista szegfűre jár a kezük.
A Mrozecsák nénik bőgnek, felejtik az életekből elsikkasztott nyolc évet, felejtik nyugdíjuk megnyirbálását, a mostani gázszámlát sem méricskélik a négy évvel korábbihoz képest. A Mrozecsák nénik már most szavaznának Mesterházyra, az Isaura-poszter alá elrejtett dugipénz is mehet a szoci kampányra.