Ki lehet Orbán Viktor kihívója?

„Andor László

Szinte senki sem gondol arra, hogy egy visszafogott gazdasági szakembert kellene elindítani Orbánnal szemben. Andor nem kiváló szónok, de kifejezetten jól beszél, akik ismerik, tudják, hogy saját angolos humora van, amivel ugye néha nagyobbat lehet dobni, mint retorikai fordulatok hosszú sorával. Orbánnal amúgy sem harsányságban kell felvenni a versenyt. Andor, Bajnaival ellentétben nem dúsgazdag üzletember, de épp emiatt nem is támadható. Egy vidéki srác, aki Zalaegerszegről elindulva eljutott odáig, hogy az Európai Bizottságban Barosso mellett dolgozhasson. Sokan azt gondolják, hogy Andor egy vonalas eurokrata, de erről szó sincs. Egy rendszerkritikus közgazdász, akit a pletykák szerint valaki Brüsszelben marxista múltjával szembesítette, mire Andor annyit kérdezett vissza, hogy miféle múltról beszél a kérdező, ezzel célozva arra, hogy nála ez az alapállás továbbra is fennáll. Hatalmas előnye, hogy lényegében senki sem tekint rá ellenségesen. Az MSzP sajátjának tekinti, az Lmp elfogadja, hasonlóan a Demokratikus Koalícióhoz, de még a parlamenten kívüli erőknél sem vágja ki a biztosítékot személye. Érdekes kettőség, hogy egyszerre legitim a nemzetközi pénzügyi körök és a rendszerrel szemben teljesen kritikus baloldaliak szemében is. Ráadásul még azok számára is szimpatikus lehet, akiknek még számít a létező szocializmus iránt érzett nosztalgia a választáson. A jobboldali kommunikációs gépezet őt a marxizmussal, kommunizmussal tudja csak támadni, azonban ez Magyarországon kétélű fegyver és ezt valószínűleg ők is tudják.

Andor 2014-ben 48 éves lesz, majd három évvel fiatalabb, mint Orbán Viktor, aki egyébként is a hazai belpolitika egyik nagy öregje néhány fiatal demokrata párttársával együtt.

Egyértelműen látható, hogy Andor László lehet a demokratikus ellenzék jolly-joker-e 2014-ben, csak kellő számú emberben kell megszülessen néhány felismerés. Például az, hogy a Bajnai Gordon és köre által vallott neoliberalizmus minden normális országban megbukott. Akik abban hisznek, azok hasonló szélsőségesnek számítanak immár, mint bármely más politikai szekta fanatikusai. Azt is meg kell érteni, hogy valamiféle összefogásra van szükség a valódi változáshoz, éppen ezért is kell megtalálni a közös nevezőt. A fenti listán szereplők közül a legnagyobb elfogadottsága Andornak van, őt Róna követi, majd Mesterházy és csak a sor legvégén kullog a sokak által favorizált Bajnai Gordon.”