Az első bizonyítvány

„Hogy vezethet-e ilyen nyers következményekhez a még csak kiépülőben lévő, tervutasításos rendre alapozott, államosított iskolarendszer? Természetesen nem. Az oktatás egésze lassan mozdul, még három évi, következetes törvényhozói elbaltázás sem vonja okvetlenül maga után, hogy a mai gyerekek butábban kerülnek ki a padokból, mint a korábbiak. Viszont három évi szüntelen vegzálás igenis ezzel jár. Ahogy Hoffmann Rózsa – igazságtalanul, de nem méltatlanul – a korábbi, javuló PISA-eredményeket is a pedagógusok áldozatkészségének tulajdonította, most sem lehet figyelmen kívül hagyni, mit álltak ki a tanárok-tanítók 2010 óta. Az államosítás fejetlensége, a Klebelsberg-hivatalok hozzá nem értése, a fizetés körüli hercehurca, a szakmai önállóság eltörlésének megaláztatása, a hittan-erkölcstan ideológiai béklyója vagy épp a tankönyvmizéria, mind az ő mindennapjaikat keserítette meg. Ők bizonytalanodtak el attól, hogy érdekképviseleteik egyike tárgyal, a másik meg sztrájkot hirdetne, és mindkettőnek nagyon erős érvei vannak. És ők sejtik azt is, hogy így vagy úgy, de végül mindenképpen belekényszerülnek majd a gömbösi Nemzeti Pedagógus Karba.

Ami az utóbbi három évben történt, az mind arról győzte meg a tanárokat, hogy pusztán eszközök valami nagyobb játszmában, afféle virágszálak Orbán Viktor pörge kis kalapján, de valójában a kutyát nem érdekli, jól végzik-e a dolgukat. Ezt tükrözi a mostani vizsgálat. És a rendszer még csak felállt: még csak ezután fog működésbe lendülni. Egy biztos – akkor is lesznek PISA-mérések, hogy kiállítsák a bizonyítványát.”