Bajnai mester háziasítása

„Az MSZP-vel alapvető önértékelési problémák vannak, legelőbb az azzal való szembenézés, hogy olyan fokú hitelvesztésen ment át 2004 óta (részben a saját »tehetségéből«, részben a Fidesz erejéből), hogy kevés az esélye annak, hogy valaha is újra kormánypárt lehessen ebben az országban. A 2014-es győzelme után a Fidesz fogja eldönteni, hogy megéri-e neki az MSZP-t fenntartani és finanszíroztatni, ahogy ma teszi, vagy éppen a saját súlyosbodó kormányzati kudarcainak elébe menve végleg tönkreteszi, hogy ne maradjon parlamenti alternatívája. (A Fidesz nyilvánvaló célja lesz a következő ciklusban az ellenzék »megszervezése« -- már csak ez van hátra a negyven éves uralmának biztosításához, legalábbis ahogy ott gondolják.)

Bajnai mester ebbe a forgatókönyvbe tenyerelt volna bele, ha tavaly október 23-át követően nem ijed meg a saját lehetőségeitől, és valóban létrehoz egy potens középbal alternatívát, amelynek külső támogatása egy konzervatív párt számára is a kisebbik rossz lett volna, ha egyaránt elhozza az MSZP és a Fidesz meggyengülését. De nem tette. Kiforratlan ötletekkel, nem létező stratégiával és láthatatlan kivitelezéssel sikerült magát tavaszra az MSZP csicskásává rontania, akinek nem maradt más választása, mint a lehulló koncért kuncsorogni -- és lám, maholnap még az is kiderülhet, hogy ebből a koncból is visszavesznek a szocik. Miután Bajnaiban a politikai tehetetlenség a kelleténél gyengébb helyzetfelismeréssel párosult, nem látta például a Fidesz és az MSZP közös érdekét a kétpártrendszer kialakításában, kényszerűen, de logikusan jutott abba helyzetbe, amiben ma van. Az MSZP az új parlamentben meg fog tenni mindent az Együtt megfojtásért, ezért mindent összevetve pont annyira lesz hatékony az ellenzékünk egy egyszerű többségű Fidesz-kormány ellenében is, mint a mostani minősített többséggel szemben: semennyire.”