Vérbe fojtás

2013. november 04. 08:58

A több hetes hősies fegyveres ellenállás után a világ legnagyobb szárazföldi hadserege vérbe fojtotta az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot.

2013. november 04. 08:58
Stefka István
Stefka István
Magyar Hírlap

„Azt a napot, 1956. november 4-e hajnalát, nem lehet elfelejteni. Mintha az ég szakadt volna le, szovjet tankok százai törtek előre a Gellért-hegyen a Citadella felé. A családom a pincébe menekült, azt hittük, ez a vég. Milliók éreztek így, és Háy Gyula író is a vég kezdetét hihette, amikor a Parlamentben ideiglenesen felállított rádióban a többi között a következő kiáltványt fogalmazta meg: »Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetséghez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!«

A tragikus végkifejletű, de nem értelmetlen harcot ezért bűn beszennyezni. Az akkori felnőttek ilyen-olyan viselkedéséről sem szabad ítéletet mondani. Akik nem éltek akkor, nem tudják, mit jelentett a bolsevik diktatúra. Egy dologban azonban mindannyiunknak egyet kell érteni, amit Bibó István fogalmazott meg kiáltványában: »A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult.«”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
trespass
2013. november 04. 10:04
Gyönyörű és hiteles! "Érdekes részleteket tartalmaz Stefka István válasza Mester Ákosnak, a 168 Óra című lapban megjelent levélére. Ezzel kapcsolatban csak azokra a részekre reagálnék, amelyek arról az időszakról szólnak, amikor munkatársam volt Stefka István, a Magyar Rádió Belügyi Tudósítója. Kezdem a végével. Azt írja Stefka: „Csak ez adhatja meg hitelünket.” Milyen hiteléről beszél Stefka? Mert lefogadom, hogy a szakmai életrajzában 1990-ótanem szerepel az a jó néhány év, amikor aktív rádiósként, Belügyi (rendőri) Tudósítóként dolgozott, az irányításom alatt álló BM Tájékoztatási alosztályánál. Az akkori, 1990-előtti Belügyi Tudósítói rendszer úgy működött, hogy az országos és szakmai lapok, az MTV, a Magyar Rádió delegálhattak a belügyhöz olyan munkatársakat, akik részt vettek a rendőri munkát bemutató és népszerűsítő munkánkban. Tehát, ezek az emberek önként, (sokszor saját magukat ajánlva) végezték, segítették a rendőri propagandamunkát. Mondanom sem kell, hogy az önkénteseinkkel kapcsolatban a megfelelő belügyi szervek a kötelező biztonsági vizsgálatokat elvégezték mielőtt a Belügyi Tudósító-i igazolványokat átadtuk nekik, hiszen az igazolványuk például arra is feljogosította őket, hogy a belügy (nem titkos) épületeinek bármelyikébe szabadon beléphessenek, mozoghassanak, bármelyik rendőri vezetővel beszélhessenek, dolgozhassanak. Ezzel, csak azt szerettem volna finoman jelezni, hogy nyilvánvalóan Stefkánál sem találtak semmi olyan körülményt, amely a szigorú vizsgálat során kizárta volna a vele való együttműködést. És gondolom, ő sem véletlenül vállalta önkéntesen, (eleinte mint külsős rádiós), a belügyi propagandával, tájékoztatással való együttműködést éveken keresztül, egészen a rendszerváltásig. Azért írtam, hogy eleinte külsősként, mert a velünk való együttműködésének is volt köszönhető, hogy véglegesítették a Magyar Rádiónál. Tehát, mitől is hiteles Stefka, amikor azt írja, hogy „. A kommunista diktatúra utolsó éveiben azt hittük, hogy közösen bontjuk le a Kádár-rendszert. Csak az igazán vonalas újságírók védték a védhetetlent.” Vagy most is az a röhejes válasz jön, hogy ő belülről bomlasztotta a rendszert? Mert én nem úgy emlékszem Stefkára ezekből az évekből, mint aki valamit nagyon bontogatott volna. Gondolom, a számos elismerést sem azért kapta akkori munkájáért a belügyminisztériumtól Stefka, mert olyan nagyon bontogatott volna minket. Tehát, nem csak az igazán vonalas, hanem a nem igazán gerinces újságírók, (rádiósok) is védték a védhetetlent, már csak személyes okokból is. „Érdekes módon egyesek különleges jogosítványokkal rendelkeztek” –írja Stefka. Valóban így volt. Voltak például, akik ebben az időszakban Belügyi Tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek."
Obulus
2013. november 04. 09:43
" A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép," Stefka úr! A magyar felkelők 4 ezren, azaz négyezeren vettek részt a fegyveres harcokban. Ja, és voltak házmesterek akik elkezdték összeírni a házban lakó zsidókat.
6qwasyx
2013. november 04. 09:43
Stefka elvtárs! Fel a munkásőr egyenruhát, énekeld az Internacianálét és csókold az MSZMP tagkönyvedet. Visszajönnek a régi, szép, szívmelengető emlékek.
Fülig Jimmy
2013. november 04. 09:20
Narancsmagyargyilkosok legelképesztőbb baromsága,ezeknek a komcsi rezsimszolgáknak foglalkoztatása!Mutatja saját hazug tolvaj erkölcstelenségüket,mindenkit átverve fosztogatják,gyilkolják az itt élő magyarokat,állati ösztönökre rájátszva uszítanak megosztanak magyar családokat!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!