Vissza a neoliberális utópiához?

„A magyar munkavállalók túlnyomó többségének nem változott a sorsa attól, hogy egy szerencsés kisebbség lehetőséget kapott arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén felvegye a versenyt a külföldiekkel. Honfitársaink többsége nem tudta követni a példájukat, mind a lehetősége, mind a képességei hiányoztak ahhoz, hogy a saját életét vállalkozásként fogja fel, minden alkalmazkodásra kész munkavállalóvá, stressz-tűrő »gyurmaemberré« váljon. Hiába: nem vagyunk olyan előrelátóak, s nincs annyi fizetésünk sem, hogy tartalékot képezzünk, ha megbetegszünk, vagy megöregszünk, és kiesünk a multik öldöklő versenyből. Márpedig az »új baloldal« világképnek mindmáig a jobboldalinak nevezhető neoliberalizmus az alapja – ez érezhető a mai baloldali pártokon is, elsősorban a DK és az Együtt 2014- PM, de az MSZP programján is.

A baloldali pártok jobboldali programjával most szemben áll egy jobboldalinak minősített centrumpárt, a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikai szempontból baloldalinak tekinthető programja, konkrét elemekkel. Vegyes gazdaság, az energiaszektor és a közműhálózatok államosítása, korlátozott állami intervenció, rezsicsökkentés, a termelő ágazatok támogatása, fellépés a pénzügyi spekulációkkal szemben. Érdekérvényesítés az Európai Unión belül, kísérletezés a gazdasággal. A sikerre persze nincs garancia, hiszen sok múlik a nemzetközi környezeten. De a közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint úgy tűnik, a magyar választóknak ez az »unortodox« gazdaságpolitika még mindig vonzóbb a már egyszer megtapasztalt újbaloldali-neoliberális utópiánál.”